Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

2. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Fülöp László Étkezés, öltözködés és gyógyítás Nádasdy Tamás udvarában

ÖLTÖZKÖDÉS Természetes, hogy a Nádasdy-levelek nagy része a korabeli öltözködésre is tesz hosszabb-rövidebb utalásokat. A különböző ruhaanyagokat vidéken nem lehetett beszerezni, aranyművesek csak a nagy városokban voltak, egy főnemesi családnál pedig, főleg az ország nádoráénál a divatra, s a megkülönböztető öltözködésükre is nagy gondot kellett fordítani. Ilyen jellegű utasításokat, kéréseket nemcsak Nádas dy sáfára, Zolthán Imre teljesített, hanem a család többi udvarhű embere is. Nádasdyné sokszor magát a férjét bízza meg különböző vásárlásokkal, kifejezve, hogy bízik annak jó ízlésében, s egyben körültekintő is a kiadott anyagiakban. Megbízható embereikkel küldték el egymásnak a szöveteket, ékszereket, különféle kész ruhákat. A legfőbb beszerzési hely Bécs volt, ahol nemcsak előállítottak bizonyos ruhaanyagokat, hanem ahová szárazföldön és hajón is hozták a kereskedők messze földről áruikat. "Hanem hajót várunk" - írja Sárvárra Zolthán Imre. A XVI. századi politikai helyzet miatt a kereskedelem iránya mindjobban nyugat felé tolódott el. Oroszországból az árusok főként prémeket hoztak: nyusztot subát bélelni, szép nyestet a suba gallérjának és elejének díszítésül; sőt, ezeket egybe is lehetett kapni, vagy csak a gereznáját. Ugyanígy került Bécsbe a róka málja,az állat hasi része eladásra. A keleti városok közül kettőt említenek még: Lőrembergben (Lemberg) metszettek násfához való drágakövet, valamint Boroszlóból hozattak különböző színű posztókat, un. bvazlai posztót. Ha valamit nem sikerült Bécsben beszerezni, azonnal Velencébe küldték valamelyik emberüket, aki onnan ruhaanyagokkal, ékszerekkel tért haza. Egy "venenczés követ külde... asszonyomnak őnagyságának egy néhány apró üvegeket", melyekben Orsolya asszony az illatos vizeket, szépítőszereket tartotta. Londonból különleges angol posztót hozattak, főleg kéket és fehéret, melyet londisnak neveztek. De'állandóan figyelték a környékbeli városok vásárait is, amit ők sokadalomnak hívtak leveleikben. így tesznek említést többször a kremczi (Krems) vásárokról. Hosszmértékek közül csupán kettő kerül említésre: "Vennék négy sing fekete szegfű szín atlaczot ..." A sing másképp rőf (réf), régi hosszmérték, 77,8 cm. A másik a vég, amely a felgöngyölt szövött anyagból 20-40 méternyi mennyiség. A ruhaanyagok között voltak mind értékesebb, ritkább fajták, mind egyszerűbbek. Vékonyabb szövetfajták voltak: a selyem atlaoz (atlasz) a selyemből készült tafota és tahit , ez utóbbinak volt habos és hábotlan változata is. A finomabb anyagok közül sokszor szerepel a finom bolyhos bársony és a saját színével mintázott indiai damasz/t/ . A posztóféléknek, melyek többnyire gyapjúból készültek, sok fajtáját ismerték és használták. Ilyenek voltak: a stamet (nadrágposztó), a karasia v. karazsia (közönséges, durva posztó), a csemetét (teveszőrből való posztószövet), valamint a már említett londis és brazlai posztó. Többször tesznek említést a kelmék közt a kenturáról és az irháról , amely itt egy bársonyos felületű borfajtát jelent, a gyolcsról, erről a lenből vagy gyapotból házilag szőtt fehér vászonról. Ennek ismerték föstött változatát is. Érdekes összefoglalást kapunk ezekről Nádasdy Tamás 1558-ban Bécsben kelt levelében, amelyben feleségének leírja, hogyan, milyen anyagból, sőt milyen színűből kell ruházni a ház népét: "De az ifiáknak most több nem jut egy-egy dolmánnál és egy-egy nadrágnál. Az öreg ifiáknak kék karasiából kell dolmánt csinálni, azt sárga posztóval meg kell béllenyi nadrágot is azontúl, ha jut, ha pedig nem 26