Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

2. szám - HELYISMERETI ADATTÁR - Fülöp László Étkezés, öltözködés és gyógyítás Nádasdy Tamás udvarában

kenturából. A többi ifiaknak az vörös kentura posztóból mind dolment s mind nadrágot kell csinálni. Azon kenturából kell mosónét, süt önét és segétőit és házsöprőket ruháznyi. Az apró árva gyermekeket szol két (szőke = sárga?) pöcsétö brazlaiból kell ruháznyi, annyi az posztó, hogy mind fölső ruhája, dolmánya és nadrágja megleszen belőlö." Amint láthatjuk, szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy a különböző foglalkozású emberei a számukra megfelelő minőségű és színű ruhaanyagot kapják meg. Az itt felsorolt színeken kívül gyakran szerepel a szökfü szün . Az elnevezést tévesen szegfűszeg nevéről illetve színéről kapta. Több változata volt: világosb, sitétebb , sőt egészen sötét , un. fekete is. Az oroszlán szinü anyag körülbelül a barnássárgának felelt meg. Ritkábban találkozunk a fejér és aranyas színnel is. A nők és a férfiak ruházata nem sokban különbözött egymásétól. A lényeges eltérést csupán a szoknya - nadrág viselése jelentette. Nadrágot természetesen csak férfiak hordtak, ez az időjárásnak megfelelően vászonból, posztóból készült. A szoknyák anyaga között már lényeges eltérés mutatkozott attól függően, hogy az csak mindennapi "viselős szoknya" volt-e, avagy más alkalmakra használt. Nádasdy írja feleségének egyik levelében: "az szoknyának valót nem vehetem meg, mert nem találnak olyat, ki megtartsa az szunyát, de mégis kerestetem, ha találnak jó, ha nem Velenczébe küldök érte." Mindkét nem viselt inget és ' alsó üngöt . Otthon gyakran köntöst használtak, amely kényelmes, s egyben anyaga és bélelése miatt az időjáráshoz alkalmazkodó volt. A felsorolt anyagok közül a nemesebbekből készült, a bélése angliai nyulbőr, róka mái , s más prémféle volt. Különben combközépig érő kiskabátot, un. dolmánt viseltek, amelyet zsinorozassal díszítettek. Hűvösebb időben a szőrmével bélelt finom felsőkabát, a suba került elő. Ruháikat övvel fogták össze, amely finom tafotából, selyemből is készülhetett. A kabátféleknél elkülönítették a felt (felső részt), a bellest j és gallért. Ezek mind más-más anyagból ill. szőrméből készültek. A kis Eerkónak, Nádasdy fiának külön készült dolmánka, más díszítéssel. Télen használatos volt a nyakába való , azaz sálféle, és a kesztyű . Egyik levelében írja a nádor, hogy "egy keztém ott maradt", s azt küldjék utána. A női ruhák közt többször említik a bagaziát . Feltehetően Nádasdy húga, Mayláth Istvánná hatására terjedt el a családban, mivel kimondottan Erdélyben viselt ruhadarabról van szó. Ez egy olyan színes, posztószegélyű kötényszoknya, amely igen bő, s apró ráncokba szedett. Két alsó csücskénél fogva elöl fel szokták hajtani és az övbe tűzni. Mind a férfiak, mind a nők hordtak magukkal kezkenőt A lábbelik közül a csizma lehetett a leggyakoribb, Perkónak természetesen csizmácska készült. Sokszor találkozunk a bőrkapoza elnevezéssel, amely a bocskor fölött a lábszárra tekert bőrt jelentette. Ruháikat gazdag hím díszítette. Ezt a cifrázatot vagy készen lehetett venni, s úgy erősíteni az anyagra, vagy magát a hímzést jelentette a hím, amelyet az anyagon varrtak ki. Gyakran használták ilyen célra az arany fonalat , a különböző színű zsinórokat . A gombok rendeltetésükön kívül dekorálták is a ruhaféléket, hisz vagy aranyból készültek, vagy selyem behuzatúak voltak. Orsolya nem igen kedvelte az ékszereket, mint például férjének írja: "Továbbá az boglár felől izent Kd, hogy melyiket szeretem. Tudja Kd édes uram, hogy még én olyant nem viseltem." Ennek ellenére a család megbízottjai sokszor megfor27