Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1983. (Szombathely, 1983)

1. szám - MŰHELY - Csiszár Károly Az Őrség költői

A nagyobb műgondot kötöm a lelkére - írja a Vas Népe 1957. év egyik számában Káldi János költőnk. Nem olyan költő ő, aki előbb már az iskolában tanulja a költői mesterséget, aztán a benne felhalmozódott élményanyag szép akkurátus rendben Ömlik-feszül bele a tanult formák kereteibe. A költő úgy énekel, mintha a nép legelső költője lenne. Versei nem költői elszánás eredményeképpen hordozzák magukon a hangsúlyos verselés jegyeit, hanem beleszülettek a magyar népköltészet hagyományos formáiba. Úgy dalol, ahogy a madár kezd énekelni, amikor túlcsordul szívében a tavaszi természet öröme, a nyár zengő termékenysége, az ősz szomorkás hangulata, de az edzettségre nevelő téli valóság. írja róla Makay Gusztáv irodalmár. "Nem készültem én költőnek, Pacsirtája a mezőnek, Ahogy szárnyal fel magasra, Tanított meg versre, dalra." - írja a Pacsirták c. versében. Nem véletlen, hogy ihletének forrása mindig is a természet volt. Nemcsak a földet túró, ősöktől átszármazott vonzódása ez a természet világához, hanem a tiszta, becsületes lélek rokonsága is, mely csalni képtelen a természettel. Az új eszmék alakítják tudatát, a felszabadulás után, önmagára talál, tudatosodik benne az a szakadék, mely a maga szegényparaszti fajtáját elválasztotta az urak világától. "Serdülő koromban markot szedtem, Majd apámmal együtt rendet vágtam; Sovány fillér volt a bérünk." - írja a Számvetés c. versében. A költői átélés őszinte,igaz sorai ezek,mely fajtáját jellemezte az úri Magyarországon.Lelkesen fogadta népünk felszabadulását, bizalommal a szocializmus útját és világát, 13