Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

2. szám - Szoboszlai Katalin: A fazekasság szakszókincsének földrajzi tagolódása a Dunántúlon (pályamunka részlet)

Lmitóbőr (4) szoritóbőr (3) zárLtódeszka (5) ülőpad (ö) zelő (l2) vLzesedény (ö) ;bbe a fogalomkörbe a műszavak 2 8 %-a tartozik. Legnagyobb a megsrheltsége az iróka, szelő, korongfej

7 lyukasztó, korongtalp, lábasszeő, mérce szavaknak. Feltehetően azzal magyarázhatjuk az említett inifferens szavak szórtságát, hogy az ezekkel a hangsorokkal jelölt árgyak ma Ls szorosan hozzátartoznak a szakmához, nélkülözhetetleek. Másrészt a technika és a munkafolyamat változásának, módosuláának következménye. egtöbb változatban az iróka jelenik meg (l3). Az iróka egyik legazdagabb változata a gurgulya. Ez a szó kiejtésbeli különbségeket lutat. Elsősorban a Dunántúl északi részének fazekas szókincsében Ják, Dőr, Sümeg, Tata). Valószinü szláv eredetű szavak a pusla, tuilQj puszpula, amelyekkel Somogy és Tolna megyében találkozhatunk. Kaposvár, Szekszárd) supán néhány változata van a műhely, ecset, görbefa, lézsafa, csáény szavaknak. . műhely címszó bizonyára azért nem mutat területi szórtságot, mert a olgozóhelyeket a köznyelv is ezzel a hangsorral jelöli. A kollektiv yelvismeret szerint nem bontható. . "további szavak (

ecset, görbefa, lézsafa, csákány

) eszközöket jelölrek. Ezeket a szerszámokat vagy azért nem nevezik többféleképpen, tért annyira elterjedtek, más foglalkozásoknál is (

ecset)

, vagy peig azért, mert ma már ritkábban, illetőleg egyáltalán nem használják görbefa, csákány, lézsafa

). >gyagmunkák; gyag (l) formál (9) gyagcsomó (9) fülez (4) anya (8) gombóc (l2) ányászás (5) gyúrás (7) ecsip (8) iszapol (2) nomit (lO) kibont (7) Des (4) korongolás (4) 23