Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

2. szám - Szoboszlai Katalin: A fazekasság szakszókincsének földrajzi tagolódása a Dunántúlon (pályamunka részlet)

letisztit (8) összeérik (ll) ráüt (ll) sovány it (8) száritás (3) szikkad (4) tipor (2) zsueo rodik (7) A vizsgált szóanyag 22 %-a tartozik a fogalomkörbe. A megnevezése legelszórtabban a gombóc, összeérik^ ráüt, f

inomit, agyagosomé müsz; vaknál jelentkeznek. A munkafolyamattal kapcsolatos kifejezéseknél (

összeérik, ráüt, finomít) azt láthatjuk, hogy a változatok rokon értelmű szavak, árnyalati különbségek fedezhetők fel. Érdekes közelebbrő megnézni pl. az a

g

ya

gcsq

mó műszót! Kilenc változata van, és a 11 kutatóponton a cimszót sehol nem mondták. Legtöbb helyen (ják, Tüskevár, Dör, Kaposvár) a kupac szóalakot használják. Más motiváció jelentkezik pl. az agyagtár (Sümeg), csőm (Szekszárd), rakás (Mohács), bála (Zalaegerszeg) változatoknál. Valószínű, hogy a legősibb elnevezések lehetnek az a

gyak (Karcag) és a bástya (Ják) kifejezések. Az agyag, iszapot, tip?

r műszavaknak alig található változata. Tüskeváron találkozunk a „főd" hangsorral. Lehetséges, hogy egy ősibb elnevezése az agyagnak. Az iszapol, tipor változatainak hiányát a tecl nika, a technológia megváltozásának tulajdonithatjuk. K és zitmény ek; (Az edény) alj (a) (2) boroskorsó ( ÍO) bögre (4) bögyék (9) bütykös (- ) csecs (12) csörgőskorsó (ll) fazék (8) fül (l) kettespohár (ll) kuglófsütő (ö) lábaslábas (5) lekvárosedény (7) miskakorsó (4) nyak (2) perem (5) száj (2) szűrő (7) tányér (l) tepsi (4) váza (3) virágcserép (5) virágcserépalj (8) 2 4