Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

Különszám: Az Ungaresca tánceggyüttes története - II. KIBONTAKOZÁS AZ ISKOLÁBAN - Egy esztendő képe

a gimnázium pedig hivatalosan csak a keretet adta, mindent a gyerekeknek kellett előteremteniük. S mivel nem volt bőgős, a leendő bőgős kitanittatását is az együttes segítette, ahogy ezt a kis elismervény-cetlik dokumentálják /havi 20,- Pt hozzájárulás a közösség részéről/. Ha azokat a tényezőket keressük, amelyek az együttest éltették, a sokszorosan jelentkező hátrányos helyzetet is meg kell említeni. A vár düledezett, mai szép lovagterme kétszintes hombár volt. Az Irottkő szálló helyén álló Elit-kávéházat, népszerű nevén a „Kongót", a szovjet alakulatok használták. Kulturális rendezvények színhelyéül elsősorban a Tanítónőképző ü'~zterme, ritkán a gimnáziumé szolgált. Nem lévén azonban rendezőszervek, közművelődési intézmények, évi 1-2 saját műsorukon kívül ezek csak mint bérbeadók játszottak szerepet, s a programok színpadra állításának minden költsége az alkalmi rendezőket terhelte. Az ötvenes évek második felében ilyen rendező volt - nem a gimnázium, hanem - a gimnázium népi együttese, ami a vezetőségnek, de az egész tagságnak is folyamatos, célszerű, értelmes, önként és szívesen vállalt feladatot jelentett. S ha az első lépésektől még nem is, de 1956. őszétől már ezt a funkciót is ellátták a gimnazista táncosok, zenészek, szólisták. Mindez nyilvánvaló volt a megyei vezetés számára is /a városnak kulturális apparátusa még nem volt, s ,, a" vezetés még nem figyelt oda a diákokra/. Nem véletlen, hogy az együttes vezetője 1957-ben kapott miniszteri dicséretet „a népmüvelés területén eddig végzett eredményes munkájáért és politikai helytállásáért", s a politikai helytállásnak e hangsúlyozásában benne vannak az 1956-57-es ősz és tél nehéz hónapjaiban példásan helytálló együttesi tagok is. Talán ennek is tudható be, hogy amikor 1957. őszén a városi tanácson félfüggetlenitett népművelési felügye, ,. ,. 16 loi státuszt létesítettek, ennek betöltője az együttes vezetője lett. Ez rövid időre a táncosok helyzetét is stabilizálta, fellépési lehetőségeit tovább növelte. Sajnos, alig van konkrét adatunk erről az időszakról, amint ahogy az ebben az évadban induló kultúrházról sincs. /Az Elitet a szovjet hadsereg átadta a városnak, s ettől kezdve kulturális célokat szolgált./ Dokumentumaink csak az 1958. tavaszán lezajló Vasi Napokkal 17 kapcsolatban vannak, amelynek égisze alatt a Kőszegi Ünnepi Hét 46.000 Pt- os költségvetésének adatai maradtak meg, s tudósítások arról, hogy ennek keretében a Budapest Táncegyüttes szerepelt a városban. Ez már a népművelési felügyelő akciója volt, aki azonban együttesvezetői minőségben is kihasználta a helyzetet. Erről tanúskodnak azok a fél évvel későbbi bejegyzések a kőszegi táncosok új emlékalbumában, amelyek Molnár Istvántól és táncosaitól, Vásárhelyi Lászlótól, Janek Józseftől és