Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1980. (Szombathely, 1980)

2. szám - Szoboszlai Katalin: A fazekasság szakszókincsének földrajzi tagolódása a Dunántúlon (pályamunka részlet)

^ jelentősebb, ismertebb készítményeket vettem be a szóanyagba, mert jgy gondolom, ezek azok a tárgyak, amelyeket szinte minden fazekas cészit. Az egyénibb tárgyakat nem lett volna célszerű ennél a vizsgáódásnál végigkövetni. ^ fogalomkörbe az összes vizsgált szó 23 %-a tartozik, (A készitméíyek egyes, lényeges részét is idesoroltam.) tt a következőt láthatjuk: a csecs, csürgőskorsó, kettespohár, b

ögyék, azék, virágcserépalj szavaknak van a legtöbb változata. \ bögyék műszónál több helyen (ják, Dőr, Tüskevár, Csákvár, Tata, Szekszárd, Mohács, Karcag) az emberi testrész (

has, ke

bel

) változatait használják. Legkisebb az eltérés a fül

, al

j

, nyak, száj, tányér langsoroknál. Érthető, hiszen motiválatlanok, a köznyelv mindennapi kiejezései. )iszitőmunka, díszek; >ordás (7) hullámos (l3) liszit (lO) . karcol (9) lombom diszités (-) önt (l2) íngobe (ll) összefolyik (lO) ormás (ö) zománc (l) ,igit (ll) ^ szóanyag 11 %-a tartozik ebbe a fogalomkörbe. Leggazdagabb a zóváltozat, hiszen szinte valamennyi hangsor valamilyen munkafolyamattal is szorosan összefüggő fogalmat jelöl. :t érzékelhetjük leginkább az egyéni, a sajátos diszités milyenségét, 'éldául - disz it - Sümegen elsősorban irókával díszítenek (jrókáz) , 'üskeváron ecsettel, (fes_t) Dőrben korongosdiszitést alkalmaznak. Ibben a fogalomkörben szinte valamennyi motivált (bordás, hullám

os

t sszefolyik). kitűnik az is, hogy a hagyományos diszitőmunkát hogyan végezték barázdás (l), benyomott (3,4), tarkás (ö), járatos (ll). >z égetés: Iső égetés (5) hül (3) getés (- ) kémlelőnyilás (lO) évit (ll) kiszed (3) 25