Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 33 mindenki. Ügyesen halásszák ki a benne úszkáló hosszú metélt levestésztát. A gazdaasszony már napokkal előbb elkészitette. Nagy gondot forditott rá, mert ezen mérik le ügyességét. A jó levestészta vékony és hosszú. Ha szárogatáskor nem bántak vele óvatosan, akkor megtört és rövid lett. A leves után a disznótoros káposztát teszik az asztalra. Az idősebbek felcsillanó szemmel fogadják, de a gyerekek sóvárogva tekintenek az ajtó, vagy a tűzhely felé. ök a pecsenyét várják. A fiatalabb férfiak közül is csatlakoznak néhányan a gyerekekhez. Tréfásan mondják: "Nem eszem káposztát, mert a szivemre tekeredik." "Ha jó lenne a káposzta, akkor a kutyák kint a mezőn megennéjük." Kivételes nap van, igy a gazdaasszony hamar be is jelenti: "Nem muszáj káposztát enni!" Ez kell csak a gyerekeknek. Már nyújtják is a tányérjukat a pecsenye felé. "Én szárazat kérek! Én zsirosat kérek!" Mindegyik kivánsága szerint kap. Egy kis rizs és néhány szem rumos szilva, vagy ecetes uborka kerül melléje. A férfiak sem erőltetik meg magukat a káposztaevésben. Jól megapasztják a pecsenyéstálat. A leves után a gazda már tett egy üveg bort az asztalra. Közben-közben koccintgatnak is. A gyerekek odasomfordálnak és egy-egy korty bort kérnek. A férfiak adnak is nekik, de az asszonyok hamar rájuk tesznek : "Ne adj a gyerekeknek bort, mert megbutul1" A pecsenye után ma már mind gyakrabban tészta is kerül az asztalra. Legtöbbször a rácsos linzer. A férfiak szivesen hozzányúlnak, de a gyerekek elteltek pecsenyével. Sk már szaladnak is kifelé, mert odakint érdekes esemény következik, s arról nem szabad lemaradni. Most fogják majd tölteni a kolbászt. A férfiak sem időznek sokáig az asztal mellett. Igaz, jó lenne egy-egy pohár bor mellett elbeszélgetni, de most nincs rá idő. Az asszonyok már türelmetlenek. Az ölő áll fel először. Megdicséri és megköszöni az ebédet s indul kifelé, hogy folytassa a munkát. A férfiak követik. A szétbontás alatt már összegyűjtötték a kolbásznak való húst. Most megnézik, hogy mennyi. A gazda csóválja a fejét.Kevés lesz. A családban mindenki szereti a kolbászt, ennyi húsból pedig nem sok lesz. Nosza, megkeresni a sódért. Le kell róla faragni a húst, a csont pedig jő lesz majd levesbe. Milyen jó lenne, ha lenne most vagy 10 kg marhahús. A faluban elvétve akad ember, aki hoz marhahúst a kolbászba, de ezt csak a kijáró munkások tudják megtenni.