Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 27 egyszerűen felakasztják hideg helyen, mert kóstolóba is küldenek belőle, meg néhány napig jó lesz leveshusnak. Máshol először bevagdalják, kisbaltaval átvágják a csigolakat, hogy az asszonyok könnyen levághassanak majd egy-egy darabot, ha főzni akarnak, és besózzák. Néhányan levágják a disznó farkát s vagy a kutyának dobják, vagy a szappannakvaló közé teszik. Akadt olyan hely is, ahol becsomagolták s egy véletlenül betévedő, férfi vendég zsebébe csempészték, tréfából. Ma már mindenütt megbecsülik, elteszik s a kocsonyában megfőzik. Az orgyával végezve a nyelvet fogja meg az ölő. Átszúrja, hogy az ujját bele tudja dugni. Lassan felemeli s huzza, kiszabaditja a hörgőt

, s vele együtt kiemeli a tüdőt is. Az asszonyok már egy nagy fazékot, vagy sajtárt készitettek oda vizzel tele. Ebbe beleteszi a tüdőt, levágja a nyelvet, kiveszi a szivet. Mindkettőt a kövesztőbe teszi. Legtöbb helyen a tüdőt kimossák, kinyomják belőle a még benne lévő vért, s szintén a kövesztőbe teszik, hogy majd a véres hurkába beledarálják. Néhány házban rövid főzés után kiveszik s a hidegre teszik, hogy néhány nap múlva jó tüdőlevest, peistlit főzzenek belőle. Az ölő kiveszi a májat és a veséket. Egy tálban félreteszik. Majd az állát vágja le. Ez is a kövesztőbe kerül. Most kiszabadult a tokaszalonna. Először nézegetik, vizsgálgatják. Mekkora? Milyen vastag? Az ölő kérdően néz a gazdára. Nem szól, de a gazda úgyis érti. Mekkora kerüljön bele a kövesztőbe? Tudja az ölő, hogy a házbeliek szeretik a kövesztett szalonnát, de ha véletlenül hamar felmelegszik az idő, akkor nem lehet sokáig eltartani, eldobni pedig kár. Egy kevés a májasba is kell, kostolóba is illik küldeni, no, meg a házbeliek is szeretik. "

Hát csak vágja le itt" - mutat egy helyre a gazda. Szalad az ölő kése a vastag szalonnában, majd hosszában is átvágja. Már teszik is a kövesztőbe. Az asszonyok most közelebb lépnek. Hiszen most ők következnek. A bontószék mellé tartják a bélbontó teknőt. Ez egy kisebb, nyárfából kivájt 120-130 cm hosszú, 40-50 cm széles fateknő. A cigányoktól lehetett régebben venni. Ma már nehéz hozzájutni. Az ölő beleforditja a belet a teknőbe. A többi már az asszonyok dolga. Először a bélzsirt szedik le róla. Végighuzogatják a belet s letépik róla a zsirt. óvatosan jár a kezük, nehogy a bél kiszakadjon. A bélzsirt egy lábasba rakják s leöntik hideg vizzel, hogy jól kiázzon, sütéskor ne legyen nagyon büdös. A zsir lefejtése után kiviszik a trágyadomb mellé. Ketten men-