Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 28 nek, mert egy asszony egyedül nem boldogulna. Hivják egymást: "Gyere*, e

resszük ki a belet!" Kést is visznek magukkal. Megkeresik a gyomrot. Levágják róla a belet s a gyomrot félreteszik. Felhajtogatják a vékonybelet. Csak ugy kézben markolva, mint a férfiak a rudalókötelet szokták. A hajtás helyén átvágják. 80-90 cm-es darabok lesznek. Most egyenként veszi kézbe az egyik asszony. Kihúzza belőle a bélsarat, majd a végét kinyitva a másik elé tartja, ki langyos vizet önt bele. Kétszer, háromszor is átöblitik. A vastagbéllel is igy járnak el. Amikor a fodros vastagbélhez érnek, akkor lassan megy a munka, mert a fodrokból nehéz kimosni a szennyet. A gyomrot is kimossák. Vizet töltenek bele s jól meglötyögtetik. Kétszer, háromszor is. Majd kifordítják s újból lemossák. Sietnek a kieregetéssel, mert vizes kezük bizony nagyon fázik. A ráloccsanó meleg viz egy-két pillanatra elűzi a hideget, de azután sokkal rosszabb. Iparkodnak be a konyhába. Ott még folytatni kell a bél mosását. Először az egészet átöblitik. A második vizből már egyenként szedik ki a szálakat. Kiforditják. Régebben a főzőkanál nyele segitett. Megakasztották a főzőkanál nyelét a bél egyik végén s óvatosan kiforditva felhúzták rá. Ma már nem veszik elő a főzőkanalat. Ügyesen kiforditják az alsó végét s az egész szálat átrázzák. Sokan vizet is töltenek rá, hogy jobban csússzon. Most a teknő végére fektetik a belet s a kés fokával lekaparják róla a hámló húsos részt. A rondaságot egy vödörbe dobják. Átlátszó, vékony, hártyaszerű bél marad a kézben. Egyik végét befogják, a másik végét öblösre nyitva felfújják. A fújás elég távolról történik. Nem érintik a belet a szájukkal. Néha a férfiak is odaszólnak az asszonyoknak. "Közelebb dugd az orrodl" "Hogyne, hogy odanőj jön!

" Jól felfújják, mert igy tudják észrevenni, hogy lyukas-e a bél. Most még ki lehet vágni a lyukas darabot, de ha a férfiak veszik észre a hibát, akkor nagyon morognak, mert lyukas hurkát nem lehet a kövesztőbe tenni. A vékonybél hamar megy, bár ott nagyon kell vigyázni, hogy ki ne vágják, ki ne csipjék. Azután a vastagbelet kell megvonni. Korábban, 15-20 éve még legtöbben fából készült vonyóval végezték ezt el, de ma már mindenki a kés hátával vonja meg a belet. Elvétve lehet csak egy vonyót találni a kamra lim-lomja között. Mikor minden belet megvontak már, akkor a gyomor kerül sorra, ami a legnehezebb, mert nehéz megfogni, hamar kicsúszik a kézből. Mikor minden kész, akkor a mosás következik. Langyos vizet öntenek a teknőbe s alaposan megmossák.