Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 24 marad a sunkán. Nem szeretik a tul zsirosat. Szól is az ölőnek, hogy szedje le jobban a zsirt. Viszont, ha nagyon leszedik a zsirját, akkor meg nagyon kicsi lesz a sunka. Ujabban már kicsontozzák, mert a nyári melegben legtöbbször a csont mellett szokott megkukacosodni. Régebben csak a forgót szokták levágni. Majd az első sunkát keriti ki az ölő. Mikor végzett az egyik oldalon, akkor a fogóval helyet cserél s a másik oldalon is leszed

i a sunkát. A sunkákat a sózóteknőbe teszik, hogy ne legyenek akadékban, mert most kell a hely. Hasra kell forditani a disznót. Ez nem könnyű feladat. Elhúzzák a disznót a bontószék szélére, majd vissza engedik gurulni. Addig ismétlik a húzást és a gurulást, mig a disznó hasra nem fordul. A vágás helyén ilyenkor egy kis vér szokott kiömleni, ha pedig az ölő nem véreztette ki jól a disznót, akkor több. Kapják hamar a vérfogó ruhát és tisztára törlik a bontószéket, mert a véres bőr nem szép, gusztustalan. Most következik a legizgalmasabb pillanat. Az ölő már készül, hogy kése 'végigszaladjon a disznó hátán. Felkapja az acélt, amit 5 nem köt a derekára mint a mészárosok, csak a bontószéken, kezeügyében helyez el. Meghúzza kését. A többiek körülállják és erősen figyelnek, mert most dől el, hogy sikerült-e a hizlalás, lesz-e elég zsir? Hiszen a zsir a legfontosabb. Hus majd csak akad még a nyáron. Lesz csibe, kacsa, lud, de a zsirnak egész évben elégnek kell lenni. Igaz, most már lehet a boltban is zsirt kapni, de az nem a valódi. Annak furcsa ize van. Nem is olyan szapora, mint a jó házizsir. Olajat, no azt meg igazán kevesen szeretik a faluban. Igaz, most már mind többen veszik, de csak azért, hogy a zsirt megszaporítsák, öszszekeverjék vele. Főzelékbe el lehet használni. Megindul a kés. Fejtől a farok felé. Mosolyogva nézik a disznó szétnyiló hátát. Igen, érdemes volt egész évben dolgozni, gondozni, etetni az állatot. Jól fizetett. Vastag a szalonna. Tréfálkozva szólnak a gazdának. "Hát, van egy ujjnyi a szalonna, de nem keresztben, hanem hosszában mérve." Megkezdik a köpönyeg lefejtését, óvatosan halad a kés. A túlsó oldalon a gazda, vagy a ráérő nagyobb fiu tartja, hogy el ne forduljon, mert a köpönyeget egy kicsit húzni kell. Persze, arra is gondolni kell, hogy az ölés tudományát át kell adni a fiataloknak. No, most itt az alkalom. Az öreg mellett a fiatal is kést fog. Nemcsak tartja, hanem ő is fejti a köpönyeget. Az öreg kése már leért a hasaljáig. Nem fejti tovább. Az marad. Abból majd szalonna lesz. Egy asszony ugrik oda. Segiti tartani,