Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

1. szám - Pomogyi József: A DISZNÓÖLÉS NAGYGERESDEN

- 18 ták meg a szomszéd hidasában. Nem szeretne ő is igy járni, mert akkor az egész falu rajta nevetne. Igaz, ma kevés fiatal van a faluban. Mind elment tanulni, vagy a gyárakba dolgozni. Az itthonmaradottak pedig gyengék az ilyen tréfákra. Reggel korán ébred a ház népé. Mindjárt az időt kémlelik. Fuj-e a szél? Milyen erős? Merről fuj? Erős szélben nagyon nehéz a pörzsüles. Még sötét van, mikor az ölő megérkezik. A szomszédoknak már este szóltak, hogy segitsenek f

ogni, azok is bekopognak. A konyhába tessékelik be őket, ahol ekkor még ég a tüz s jó meleg van. A gazda mindenkinek tölt egy pohárka pálinkát. A második pohárral is kinálja őket, de azt már nem fogadják el. Nem is várakoznak sokáig. Indulnak kifelé. Rövid tanakodás az ajtó előtt. Hogyan lehet könnyen kihajtani a hizót, hol fogják leszúrni, hol fogják pörzsülni? A gazda bemegy a kollátba s az olajtót becsukja, hogy a disznó ne tudjon bemenekülni. Most már fogják is. Ketten elkapják a fülét s már húzzák kifelé. Mikor szabadabb helyre érnek eldöntik a disznót. A jobb oldalára fektetik. Két fogó a hátsó lábait fogja meg, a harmadik rátérdel a disznóra és az első lábai közül az alsót kapja el, és szőritja erősen lefelé. Az ölő a felső lábat ragadja meg, csizmája sarkával hátraszorítja a hizó állát. Először kitapintja a garat helyét, majd jó mélyen beszúrja a kést. A gazdaasszony ekkor már készenlétben áll a tállal, hiszen mikor kihúzzák a kést, ömlik a vér. Azt pedig föl kell venni. Egyik kezével tartja a tálat, a másikkal meg mindjárt keverni kezdi. Csak ugy kézzel nyúl bele, nem használ kanalat. Mikor megtelik a tál, akkor a vért egy fazékba öntik. A fazék mellett egy nagyobb lány, vagy a segitő asszony áll főzőkanállal s rögtön keverni kezdi. Mig a tálat kíüritik, addig az ölő befogja a vágást, hogy el ne folyjon a vér. Ilyenkor történik a baj. Ha az ölő ügyetlenkedik, akkor a spriccelő vér végigloccsintja a gazdaasszony ruháját, néha még az arcát is. Hü, van ám ilyenkor ondás-mondás. Megszidják az ölő ügyetlen kezét. Van neki mit hallgatnia. Ha már elég vért felvettek az asszonyok, akkor az ölő nagyobb lyukat hasit az állat torkán, hogy minden vér kifolyhasson. A vért szabadon kiengedik a földre. Most már a gyerekek is kimerészkednek. Az előbb még a konyhán voltak s még a fülüket is befogták, ne hallják, hogy a szegény disznó hogyan sir.