Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

Melléklet - Dr. Bariska István: Gottfried Lehmann

Érdekessége e vidéknek a kereszt alakú varázsjelek alkalma­zása. Ez a pogánykorra visszavezethető bajeliiáritó eljárás főleg az északi vend községekben terjedt el 5 de kisebb mértékben fellel­hető a szomszédos magyar és német nyelvterületeken is. /Az osztrák etnográfusok éppen most foglalkoznak e témával,/ Feltételezhető, hogy ez is a vendek közvetítésével került a burgenlandi hiénc fal­vakba* Viszont a virágszentelés szokása és a vele kapcsolatos ba­bonás eljárások a brugenlandi németek útján honosodott meg a vasi vendeknél és a velük szomszédos magyaroknál* Ugyanilyen érdekes szokás volt itt a rigászás» mely Ausztri­ából került a Vendvidékre, innen pedig az Őrségbe,, Különösen sok magyar és német elem található a Vas megyei vendek népi méhészkedésében. Ilyen például a katolikus falvakban az ostyával való manipulálás, aminek németországi nyomai az első évezredbe nyúlnak vissza, - majd egy XII. századi stájerországi kézirat tesz róla említést. Eszerint: Egy parasztember a szent ostyát a méhkasba rejti, hogy több méze legyen. Az illető rövi­desen megbetegszik, titkát elmondja a papnak. A pap megnézi a kast és ott találja az ostyát, mely mellé a méhek viaszból kis kápolnát építettek és zsoltárt döngicséltek körülötte» Ennek a legendának ugyancsak a XII. századból még néhány változata került elő Auszt­ria területéről» Ilyen pl. f amikor a kasba rejtett ostya mellett a méhek miséznek és énekelnek. Gyűjtésünk során ennek további vál­tozatát a vend falvakban is megtaláltuk; Szentmátyáson és Sándor­völgyön azt tartják, hogy annak a méhésznek, aki áldozáskor nem nyeli le az ostyát, hanem zsebkendőjébe rejtve hazaviszi és otthon méhesében eldugja: nem szöknek el rajai, méhei szorgalmas gyűjtők lesznek, sőt ha akarja, másokéra ráküldheti rabolni. 7 -

Next

/
Thumbnails
Contents