Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

Melléklet - Dr. Bariska István: Gottfried Lehmann

Nemcsak a táj, a falvak, hanem azok lakói is kellemesen hatnak az idegenre* Népviseletük ma már nincs, de a nők, Öltözködésükben szeretik a szineket. Nagyszerű látvány Petrovciban a vasárnapi istentiszteletre várakozó parasztlányok egyszerű szabású, de színpompás öltözetű csoportja«, Elénk kék, piros, sárga, zöld szinü ruhában tündökölnek a távoli falvakból is ide sereglett fiatalok„ Ilyenkor a napsütötte várakozóhely szines virágcsokorként tűnik fel a szemlélő előtt„ A gyermekek ruházata is egyszerű* Csecsemőkét keskeny szalagokkal diszitik, - a fiúké kék, a kislányoké rózsaszínű, éppen úgy, mint a Rábamenti magyar falvakban* Az újszülött keresztelését megünneplik* A templomi szertartás után a csecsemővel betérnek a korcsmába, majd utána a közeli rokonok és a keresztszülők bevonásával az anya lakásán folytatódik a lakoma* A vend ember szereti a bort /a smarnicát/ és a pálinkát, de általában mértéket tartva fogyasztja« Ez leginkább lakodalmakban tapasztalható, amikor mindig megőrzik józanságukat, pedig a lakodalom sokszor három napig is eltart* Mind a magyarországi vend falvakban, mind a tőlük délre eső jugoszláviai községekben részben ma is fennáll az a szokás, hogy házasságkötés előtt a menyasszony, adománygyűjtésre felkéri az olyan ismerősét, akinek kiterjedt rokonsága van. Ez rendszerint idősebb asszony. Mindketten kosarat vesznek magukhoz és be-be térnek a házakba. Üdvözlik annak lakóit, majd a kisérő bejelenti, hogy a leány férjhez megy és ezért kéri a gazdaasszonyt, nézzen körül a házban és keressen valami ajándékot a menyasszony részére. A ház asszonya tojást, vajat, tejfölt, túrót, pénzt vagy lenfonalat ajándékoz a menyasszonynak, aki azt illedelmesen megköszöni, majd tovább sietnek, hogy még aznap minél több családot felkereshessenek.