Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1977)

Melléklet - Dr. Bariska István: Gottfried Lehmann

A házassági szokások között nagy szerepe van a vénáéghivónak. Farsang táján kurjongatásaiktól hangos a dombvidék. Sokszor 3-4 irányból hallani dalolásuk, amánt egyik községből a másikba mennek át. Bokrétás kalapjukon szines szalagok lengedeznek, Ugyanigy felszalagozott a csizmájuk és fokosuk is. Egyik-másiknak vállán két kulacs lóg. Egyikben bor» vagy pálinka, a másikban paprika vagy köles van, s ha valakit meg akarnak tréfálni, úgy az utóbbi kulaccsal kinálják az illetőt. Fokosukra a sündisznó tüskés borét "erősitik és azzal ijesztgetik a köréjük sereglő gyerekeket. Régi szokás szerint eljegyzéskor és házasságkötéskor is páros létszámmal indulnak a paphoz, mert ellenkező esetben - szerintük - nem lesz szerencsés a házasságuk. J\ kérőt /vendül: „sztaresin"/ humorosan „sztara szvinyának" /cr-eg disznónak/ mondják. Mikor már a lakodalmas házban emelkedett a hangulat, kivezetik a disznóólba és a társaság mulattatására;; rövid ideig oda be is zárják s kukoricát, vagy kerékrépát dobnak be neki. Ezen aztán a násznép sokáig elviccelődik* A lakodalmi vacsora alatt T!

kaudiské"-k /koldusok/ kei-esik fel a házat. Ilyenkor néhányan maskarába öltöznek, - a lányok férfi, a fiúk nci ruhát vesznek magukra, vigyázva, hogy fel ne ismerjék Őket. Azon settenkednek, hogy a konyhából ellopják a húst, vagy ha a húsos répafőzeléket kérik az asztalhoz, úgy mielőtt azt a szakácsnő bevinné5 megelőzik és nyers répát hoznak be a koldulók. Ha a farsang alatt a faluban nem kötöttek házasságot, úgy rönköt húznak. Ez, az Alpok vidékéről Ausztriából terjedt el keleti irányba és részben éppen a vendek közvetítésével honosodott meg a Vas megye magyarlakta községeiben is. Borházán ennek a népszokásnak egy változatát figyeltük meg, amelynél a fenyőrönköt szines papírból készített viaszos müvirágcsokor helyettesitette. . A. -