Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

„Méhet akár lenek, akár főnek, amerre lát". Ebből keletkezhetett az a szólás: „Nem talállo uttyát" vagyis bizonytalan élet, bizonyta­lan sors vár rá. Nem tudja mihez kezdjen. Konvenciós cseléd általában csak az a fiatal lehetett, aki elérte testi erejének teljes kifejlődését — ez alól nem tettek kivételt — vagy pedig családosnak kellett lennie. Konvenciósként csak az ura­dalmak alkalmaztak cselédeket, a gazdák nem. Általában ez volt a bevett szokás, s ez alól nem nagyon tettek kivételt. Pm.: Az uradalom konvenciósai egész nap megállás nélkül dol­goztak. Nem volt más választása, beállott az urasághoz konvenciós cselédnek. b) Bennkosztos cselédek általában nőtlen fiatalemberek, illetve hajadonok voltak. Olyan fiatalokat alkalmaztak így, akik saját ház­tartással nem rendelkeztek. Bennkosztos cselédeket főként a na­gyobb parasztgazdaságok fogadtak. Uradalmakban csak az uraság személyes szolgálataira alkalmaztak bennkosztosokat: inasokat, konyhai dolgozókat (szakácsnő, konyhalány), küldöncöket, szobalá­nyokat stb. Bérük főként élelmezésből és némi készpénzfizetésből állott. Élel­mezésükről maga a gazda gondoskodtatott. A megegyezés szerint sok helyen csizmát vagy ruhafélét is kaptak, de ilyen esetben a pénz összegét csökkentették. Találkoztam olyan hosszú időn át egy helyen dolgozó bennkosztos cseléddel, aki a jó munkájáért 500—600 öl kukoricaföldet kapott jutalmul gazdájától. 10 Bennkosztos gazdasági cselédnek a gazdaság minden ágában ön­állóan is meg kellett állnia a helyét: a trágyahordástól, a kaszálá­son, a széna- és gabonahordáson keresztül az őszi betakarításig min­den munkában. Igaz azonban, hogy a gazda felügyelete nála job­ban érvényesült a nap minden órájában, mint az uradalmi kon­venciósoknál. Éppen ezért a bennkosztosok a helyzetüket csak át­meneti állapotnak tekintették maguk is, mert innen vagy napszá­mosnak, vagy az uradalmak cselédházaiba vezetett ezeknek a korán megedzett, munkától meggyötört fiataloknak az útja. Bennkosztosként alkalmaztak egészen fiatal, 12—15 éves fiúkat és lányokat is, kik gyakran a felnőttekkel csaknem azonos munkát végeztek, de fizetésként csak a negyedét, jobbik esetben a felét kapták a felnőttekének. A nagyobb létszámú és a szegényebb sorsban élő családok arra is kényszerültek, hogy az egészen fiatal gyermekeket, 6—10 éve­seket legalább a nyári hónapokban munkára küldjék, akik főkép­pen a gazdagabb parasztoknál liba-, disznó-, vagy tehénpásztori te­endőket láttak el teljes ellátásért és valamilyen használt ruhadara­bért. 68

Next

/
Thumbnails
Contents