Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

Az 1926—27. tanévben járt I. osztályosból csak 19-en jutottak fel a VI. osztályba, de ehhez hozzászámíthatjuk a 6 polgári iskolába távozottat, velük együtt 53% végezte el az alsó fokú iskolát, mely adat egyáltalán nem mondható kedvezőnek. Kiáltóbb ez a szám akkor, ha csak a cselédgyermékek helyzetét vizsgáljuk. Közülük csak 27,7% jutott el a VI. osztályba. Hasonló helyzetet tükröz az 1927—28^ban járt első osztályosok adata is. A puszta számok alapján is megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban a művelődésnek legfőbb akadálya a szegénység volt. A napszámos- és cselédcsaládok gyermekeinek nagy része, különösen a 20-as években a népiskolát sem tudta elvégezni, s mint már az előzőekben is említettem, a magasabb iskolába jutásuk pedig egyenesen elérhetetlen volt számukra. A cselédek életszínvonalát, kulturális helyzetüket a bérrendszerük szabályozta. A felszabadulás előtti évtizedekben a mezőgazdasági munkanélküliek százezrekre menő tartalékseregének nyomorúsága a munkához jutott „szerencsések", a cselédek helyzetére is kihatott, mert a bérüket a munkaadók a létminimumra szorították le. Az egyes uradalmak között is elég nagy eltérések mutatkoztak a cseléd járandóságok területén. Ezek az eltérések a 30-as évek végén 100—150 pengőt is kitettek, amely pedig abban az időben igen jelentős jövedelemkülönbség volt. A termények értékét pénzre átszámítva, az összjárandóságuk átlagosan 640—790 pengő között mozgott.

4 Cselédek nagyon gyakori vándorlását — főként a fiatalabbaknál — ez a körülmény befolyásolta legjobban, mert a több konvenciót vagy kedvezményt ígérő uradalmakba igyekeztek, ahol megtalálva számításukat, leggyakrabban meg is telepedtek. A cselédcsaládak életszínvonalában található nagy eltéréseket nemcsak az uradalmak közötti különbségekben kereshetjük, hanem a családok nagyságában, tehát a gyermekek számában is. A cselédcsaládok közismerten sokgyermekesek voltak, ahol nem ment ritkaságszámba a tíz, sőt ezen felüli gyermeklétszám sem. Ilyen nagy számú család eltartása bizony igen sok gondot jelentett a szülőknek, s csak a legnagyobb szűkölködés között tudták élelmezni gyermekeiket, az amúgy is hiányos ruházatuk pótlására pedig alig gondolhattak. Cukrot, tejet pl.: csak akkor fogyasztottak, ha az uradalom a konvencióban juttatott számukra, vagy pedig egy-egy parasztcsaládhoz bejáratos cselédasszony a munkája ellenértékeképpen azt kapottIgaz, a tíz éven felüli gyermekek már besegítettek a család eltartásába, de az ő „sovány" keresetük annyit jelentett, hogy legfeljebb a saját szükségletüket, élelmezésüket fedezte, így az apa konvenciójából több jutott a kisebbeknek. Amíg azonban egy gyermek 65