Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

sem érte még el a „munkára érettség" korát, eltartásuk igen nagy gondot jelentett a szülőiknek. Éppen ezért a második világháborút megelőző esztendőkben maga a kormányzat is érezte, enyhíteni kell a sokgyermekes cselédek megélhetési gondjain. A soproni Városi Levéltárban végzett kutatásaim alkalmával akadtam ennek nyomára. 1937-ben pl.: Sopron megyei Mezőgazdasági Bizottság lépéseket tett a sokgyermekes cselédcsaládok támogatására. Felhívta a nagybirtokosokat, gabonával, tejjel egészítsék ki konvenciójukat. A felhívás azonban süket fülekre talált legtöbb helyen, mert maguk a gazdaságok vezetői tagadták meg a javasolt járandóságok megadását. Mint a „jelentés" megállapítja, alig akadt egy-két uradalom, mely a felhívást magáévá tette.

5 A Sopron vármegyei Gazdasági Egyesület 1939. évi április 14-én tartott ülésén szintén foglalkozott a cselédek nyomorúságos helyzetével, és a következő határozatot hozta: „...feltétlenül méltányosnak tartjuk, hogy azon konvenciós mezőgazdasági cselédek, akiknek háztartásában kettőnél több 12 éven aluli gyermek van, a jelenlegi járandóságok épségbentartása mellett évenként 1 q búza, vagy napi V2 liter tej segélyben részesüljenek. Az alkalmazó gazdasági viszonyaihoz képest a kétféle segélyt kombinálni is lehet. Ott, ahol tehéntartás van, csakis búzasegély adható."

6 A fenti rendelkezésről értesültek a büki uradalom cselédei is, s követelésük nyomán az állatgondozók, a gulyások (de csak ők!) megkapták a javasolt fél liter tejtöbbletet, de nem gyermekenként, hanem családonként.

7 Nem lehetett csodálkozni azon, hogy a sok éhezéstől legyengült szervezet hajlamossá vált a különböző betegségekre, melyek előidézését az egészségtelen lakás, környezet is segítette. Ablakot sem nyitottak ki azért, hogy védjék a meleget, s ebben a szellőzetlen szobában, a már előzőkben vázolt életviszonyok között a ragályos betegségek, különösen a tüdővész a legjobb melegágyra talált, s egymás után szedte áldozatait. Viszont feltűnően magasaknak találom a 20-as évek végéig a gyermekhalálozást a cselédcsaládoknál, amit éppen a rossz ellátásnak, az áldott állapotú asszonyok által végzett megerőltető munkának és nem utolsósorban a zsúfoltan lakott szobáknak tulajdonítok. A legtöbb csecsemőnél a halálozás okának ezt jegyezték be a halotti anyakönyvbe: „Vele született gyengeség." Ezenkívül a halál okának a következőket tüntették fel: Görcsök, szamárhurut, kanyarók, tüdő- és agygyulladás, mellhártyagyulladás, toroklob, bélhurut, agyhártyalob, torokgyik, hörghurut.

8 A különböző betegsé06