Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó József: A cselédek életkörülményei és bérezése a büki uradalomban 1900—1945-ig

kiváltságosoknak nagyobb kenyerük legyen, ugyanakkor nekik ebből a verejtékkel megszerzett kenyérből csak morzsa jutott. Életük hozzátapadt a majorok elmaradottságához, ahol szüntelen nehéz munkában, nagy szegénységben, a kulturális lehetőségektől teljesen elszigetelve csak a legminimálisabb szociális körülmények és egészségügyi feltételek biztosításával tengették életüket. A cseléd egész élete, munkája mindig egy-egy gazdához kötődött, s ettől a gazdától függött életkörülménye, megélhetésének színvonala. Éppen ezért nem csodálkozhatunk azon, hogyha nem tetszett neki valami vagy nem találta meg számítását, vette a sátorfáját, kereste az emberségesebb gazdát- így nem volt ritkaság, hogy szinte évenként változtatta munkahelyét.. A cselédnek a gazdához való kötődését, a kettejük között kialakult viszonyt, társadalmi helyzetét már a múlt század második felében törvénybe foglalták. Ennek egyik pontja kihangsúlyozta, hogy a cseléd szolgálatba lépésekor a gazda háza népének tagjává válik. E jogi kifejezés azonban nem a cseléd egyenjogúságát igyekezett kihangsúlyozni, hanem éppen a gazdától való személyes függésére, a neki szóló feltétlen engedelmességre mutatott rá. A cselédség a kapitalizálódó Magyarország társadalmában azt a teljesen különálló réteget képviselte, amely helyzetében, munkaviszonyában még mindig a feudális társadalom maradványait hordozta magában. Ezt a maradványt őrizte meg a felszabadulásig a cselédszerződés. Ebben sok pont utalt a cseléd szabadságának korlátozására. Ilyen pl.: „A cselédnek sem ünnep-, sem vasárnapokon, annál kevésbé munkanapokon szolgálati helyéről engedelem nélkül távoznia nem szabad."

1 A cseléd tehát mindenben köteles volt munkaadója utasításait követni és még saját, személyes ügyeinek intézésére is csak annak engedélyével hagyhatta el a gazdaság területét.

2 (Erről majd a későbbiek folyamán is meggyőződhetünk.) Az egyenlőség elve korántsem érvényesülhetett, mert maguk a törvények, a rendelkezések is a gazda érdekeit s nem a cselédek jogos igényeit szolgálták. A felszabadulás előtti társadalomnak ez az elég széles, nagyszámú rétege úgyszólván alig élvezett jogot, s csak a szolgai alárendeltség jutott nekik osztályrészül. Nem vehettek részt nemcsak az országgyűlési képviselőválasztásokon mint választók, de a községi vezetők megválasztásán sem. Arra pedig még gondolni sem mertek, hogy bírói hivatalt tölthessenek be, vagy esküdtnek, képviselőtestületi tagnak válasszák meg őket. A „koszos cseléd", a „büdös cseléd" csak a munkába szakadhatott bele, ahol aztán nem volt megállás. Dolgozhatott kora hajnaltól késő estig, mint ahogy maguk között mondták: „látástól vakulásig", s szerepét más vonalon nem értékel62