Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

A faluba legelőször bevonuló csapatok közül csak néhány katona maradt vissza, de hamarosan érkeztek újabb egységek. A volt német repteret katyusák számára alakították át. Az ezeket kiszolgáló egység 80—100 fő körül lehetett, akik még 45—46-os telet is a faluban töltötték. (10) A katonákat házakhoz szállásolták el. „Nálam is volt két orosz katona beszállásolva; egy kapitány meg egy másik tiszt: Anatolnak hívták. Mind a ketten igen szimpatikus emberek voltak. Az Anatol pl. ha este 9 óránál tovább elmaradt, föl se ébresztett bennünket, hanem a kazalban éjszakázott. A gyerekeket is igen szerették. Meg — ha valamelyik orosz katona zaklatott volna valakit — csak jöttek megmondani, és a kapitány intézkedett. Elmondhatom, hogy igen sokban segítettek a lakosságnak". (11) A szovjet katonák a bárói kastélyt elsősegélynyújtó-helynek és hadikórháznak rendezték be. Sebesülteket csak március 31-én szombaton és vasárnap (április 1-én) kezdtek szállítani. (12) Súlyosan sebesült szovjet katonák feküdtek a báró pamlagaiin. De volt köztük magyar katona is. A kórház parancsnoka A. I. Andriánov orvos-őrnagy volt. (13) A sebesült szovjet katonák Szombathely felszabadításáért vívott harcokban kapták sebeiket. Köztük nem egy igen súlyos állapotban volt. A faluban lévő hadikórházban hat szovjet katona belehalt sérüléseibe- Ezek közül négyet a polányi, kettőt pedig az újfalusi temetőbe temették el. Később aztán — május végén, vagy június elején — átszállították földi maradványaikat Szombathelyre a Hősi Temetőbe. (14.) Az említetteken kívül még egy nagyobb létszámú fogolycsoport is érkezett a községbe. A foglyok táborát Gyulamajorban építették ki, de — minthogy valamennyien ott nem fértek el — egy kisebb létszámú csoportot a cetéi majorban helyezték el. Krilov Sándor — aki orosz születése folytán a faluban lévő szovjet egységek kérésére, no meg a falubeliek kívánságára tolmácsként működött minden olyan ügyben és helyzetben, amelyben és amikor szükség volt rá, •— a fogolytábor életéről is sok dolgot elmondott. Azt a község más lakói is állítják, hogy a táborban nagyon sok foglyot őrizhettek. (15) Krilov Sándor szerint a táborok fogoly-létszáma 3500 volt. A foglyok április elején érkeztek és kb. júniusban el is mentek. Nagyobb részt magyar nemzetiségűek voltak. Dolgozniuk csak anynyit kellett, amennyi a saját ellátásukhoz szükséges volt. A tábor önellátó volt. A foglyokkal emberségesen bántak. Egy jellemző epizódot Krilov Sándor így mesélt el: „A táborba egy alkalommal a Vöröskereszt budapesti képviselője, egy nő érkezett. Megnézte a tábort, és kért engem, hogy segítsek abban, hogy levelet küldhessenek haza. Egyszer aztán el is fogtak mindkettőnket az orosz őrök, 46