Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

.szovjet csapatok. A község — annak ellenére, hogy a német fasiszták az utolsó napig itt tartózkodtak — felikészült a szovjet felszabadítók fogadására. Már néhány nappal előbb egy négyméteres rudat rejtettek el a templomba, 29-én pedig Bokor István kabátja alatt egy fehér lepedővel sietett oda. A szovjet csapatokat így a templom tornyából lengedező fehér zászló fogadta. (4) Másrészt: 30-án hajnalban fehér zászlókkal a község képviseletében a szovjet csapatok elé mentek: Szabó Antal katolikus plébános, Szeli István és Trozsonyi István. (5) A szovjet csapatok két úton jutottak a községbe. Egyik részük a németek által nagyon megrongált közúton, Sorkikápolna felől, a gépesített egységek pedig a Zöldnhídon keresztül érkeztek. Ennek az volt az oka, hogy — miként azt már említettem — a visszavonuló németek minden hidat felrobbantottak, éppen csak a Zöld-híd maradt. Ezt a hidat a szovjet katonák pallókkal megerősítették, és ezen keresztül jöttek a harckocsik, és vontatták a katyusákat. (6) A szovjet csapatok előőrsei már hajnali 2—3 óra körül elérték a falu határát, de a jelentősebb egységek csak a délelőtt folyamán érkeztek. Az emberek feljöttek a bunkerokból és nagy megkönynyebbüléssel — bár némi kétellyel — fogadták a felszabadítókat. Többen meg is invitálták az orosz katonákat. A falu lakossága némi meglepetéssel fogadta, hogy a terjesztett kósza rémhírekkel szemben a szovjet katonák segítőkészek, nagyon szeretik a gyerekeket; élelmet, csokoládét osztogatnak az embereknek. (7) A faluba érkező felszabadító csapatok első dolga az volt, hogy meggyőződjenek arról, hogy német vagy más ellenséges katona nincs-e a községben. „Mi körülbelül húszan, a báró volt alkalmazottai és családjai a báró ebédlője (a mostani tornaterem — a szerző) mellett készült bunkerban vártuk a bevonulást. Az első két szovjet katona péntek hajnali 3 óra körül jött be hozzánk. Azt kérdezték, hogy németek nincsenek-e. Mi megnyugtattuk őket, hogy azok valamennyien eliszkoltak. Erre ők közölték velünk, hogy szabadok vagyunk, nyugodtan menjünk haza. Kiderült, hogy ez a két szovjet katona néhány órával később bevonuló csapatok előőrseihez tartozott." (8) „Mi az orosz bevonulás napján 11 óra tájban merészkedtünk föl a bunkerból, amikor már semmi zajt nem hallottunk. Hazamentem, de alig hogy lefeküdtem, egyszerre csak kopogtak, és egy szovjet katona jött be fegyveresen. Igen udvariasan viselkedett, csak azt kérdezte, hogy katona vagy német nincs-e. Ital után is érdeklődött, meg arra volt kíváncsi, hogy nincs-e lovam. Mondtam, hogy az van. Kimentünk az istállóba, meglátta a csikómat, legyintett egyet és elment." (9)