Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

HELYISMERETI ADATTÁR - Szabó László: Szemelvények Sorokpolány térténetéből 1944—1948-ig

vagy zöldséges kertjében, mások távol minden lakott településtől. Több bunker készült az Eger alatt, a Baboserdőban és Gyulamajoron túl, amely utóbbi területet azóta Bunkerosnak is hívnak. (18.) Márciusban (1945.) elterjedt az a hír, hogy a szovjet csapatok elérték a Balatont. A községen keresztül még sűrűbb tömegben és csoportokban haladtak a menekültek, többnyire rémhírekkel megtévesztetett szerencsétlen emlberek. Ezek a menekülők mindenféle lélekzet-elállító meséket hoztak az oroszok kegyetlenségeiről (19.) A falu lakosai azonban — bár kételyeket e hírek kétségkívül támasztottak bennük — mégsem ültek fel senkinek sem. 1945. márciusában a báró és családja is jónak látta kereket oldani a szovjet csapatok és a nyomukban kibontakozható népharag elől. Bár Bismarc Ursula fanatikusan bízott a német győzelemben, mégis a báróék jó előre készültek a menekülésre. A nélkülözhető és mozgatható dolgokat nagyrészt összecsomagolták vagy elrejtették már 1945 elején. Még 44 őszén történt, hogy a báró új, nagyobb méretű szekereket csináltatott és új szerszámokat hozatott. Három betyárosan megrakott szekér aztán már február 20-a körül elindult Ausztriába. A szekereken Szoboszlai István, Kúti István és Csizmadia István voltak a hajtók. A három fiatalember közül ketten szerencsésen meg is érkeztek, de Kúti István valahol odaveszett/ (20.) Március 25-én aztán parancsot adott a báró a sofőrjének, hogy másnap útnak indulnak. Az eseményt Krilov Sándor, Haupt Buchenrode István volt sofőrje így mondta el: „Március utolsó vasárnapján parancsot kaptam, hogy másnap, hétfőn reggel 5 órakor indulunk. Másnap el is indultunk, de nem a báró kocsiján, hanem Nagy János főbíró engedte át az autóját azzal a kikötéssel, hogy visszahozom ás átadom neki. A kocsiban a bárón kívül a felesége és Nagy Jánosné a főbíró felesége foglaltak helyet. Az autó igen meg volt terhelve, mert a báróék személyes holmijai meg sok ékszer, porcelántárgy is benn voltak, azért aztán az úton igen sok defektet kaptunk. Toronynál mentünk át a határon. Ott megszólított a báró: „Sándor, kérem tudja hol vannak már az oroszok? Tegnap Jánosházát is elfoglalták". Nagyon megijedtem, hogy a végén még vissza sem tudok jönni. Látta ezt a báró, így folytatta: „Nem kell félnie, mert Szombathely elestéhez legalább 2—3 nap feltétlenül kell." Az úton különösebb dolog nem történt. A báróékat Báden-Bádenig vittem. Azt láttam, hogy ekkor már Ausztriában is dühöngött az infláció, nagy nélkülözés és feszült légkör volt. Visszafelé szerda reggel Szentgotthárdnál jöttem be az országba, ahol a határőr úgy tájékoztatott, hogy a szovjet csapatok már elfoglalták Vépet. 43