Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SZAKKÖREINK ÉLETÉBŐL - Lakner Győzőné: Vallomás egy honismereti-néprajzi szakkör munkájáról

SZAKKÖREINK ÉLETÉBŐL LAKNER GYÖZÖNÉ: VALLOMÁS EGY HONISMERETINÉPRAJZI SZAKKÖR MUNKÁJÁRÓL Kőszegszerdahelyen a honismereti munka közel 10 éves múltra tekint vissza. Kezdetekor, a kibontakozáskor magam sem. gondoltam arra, hogy ennyire terebélyesedik, és jelentősége túlnő az iskola falain kívülre is. A szülőföld, a haza megismerésére irányuló törekvés nemi korlátozódhat csak szakköri foglalkozásokra, bizonyos korosztályokra. Szakköri tagság nélkül is honismereti munkát végez, az aki adatokat szolgáltat, aki magnóra népdalt énekel, régi használati tárgyát odaadja a szakkör gyűjteményébe, vagy megállít az utcán és együttérző örömmel említi, hogy hallotta hírét annak, miszerint a szakkör egy-egy pályázaton sikerrel szerepelt. A honismereti munka a gyűjtés, feldolgozás, esetleges publikálás által műveltségfejlesztő, a cselekvő hazafiság kibontakoztatására rendkívüli módon alkalmas. Aki megismeri nagyapjától, vagy idősebb emberektől szülőföldjét, igazán szeretni is fogja, ragaszkodik hozzá és képes lesz arra, hogy hazájáért is tegyen meg mindent, amit tőle a társadalom elvár. A honismereti szakkörben eredményesen tevékenykedni csak úgy lehet, ha a szakkörvezető és a szakköri tagok lelkesednek a honismereti munkáért, örömmel végzik a gyűjtést, minden „felfedezésük" az újdonság erejével hat rájuk. Itt érzik igazán otthon magukat, mert ismerik, szeretik azt a tájat, ahol élnek. Kőszegszerdahelyen már a szakkör beindítása előtt is volt honismereti munka. A Néprajzi Múzeum a Néphit Atlasz elkészítéséhez kérdőíveket bocsátott ki, melyeket az általános iskolai tanulók bevonásával töltöttünk ki. Közben a „Jeles napokhoz" fűződő népszokásokat jegyezgettük le, gyűjtögettük, melyekből sikeres pályamunka készült a Savaria Múzeum pályázati felhívására. 157