Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SZAKKÖREINK ÉLETÉBŐL - Lakner Győzőné: Vallomás egy honismereti-néprajzi szakkör munkájáról

Kőszegszerdahelyhez engem nem csak az köt, hogy az általános iskola a munkahelyem, hanem ez a falu a lakóhelyem, szülőföldem. E tájat magaménak vallom és tanítványaimat a szülőföld szeretetére nevelem. Ismerve a honismereti mozgalom célkitűzéseit, 1968-ban a népművelési munka keretében honismereti szakkört hoztunk létre. Tagjai a Nőbizottság soraiból és az általános iskola honismeretet kedvelő tanulóiból tevődik össze- Átlagos létszám 15—15 fő volt. Szakkörünket Vikár Béláról neveztük el. A híres néprajztudós és népdalgyűjtő az 1906—10-es években Kőszegszerdahelyen is végzett gyűjtőmunkát. Foglalkozásainkat kezdetben az iskolában, majd a Művelődési Otthon felépülése után a munkatervben felvett programok alapján a klubhelyiségben tartottuk, és tartjuk ma is. Az egyes szakköri évadok feladatai (6—6 hónap) a következők voltak: (csak a legjelentősebbeket említem) Népi gyógymódok, babonás szokások Falukrónika készítése a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére A kendertermesztés és feldolgozás hagyományai A népi táplálkozás szokásai, hagyományai A foglalkozásokat változatossá kellett tennem, hogy szívesen jöjjenek el a szakköri tagok. A felnőttek a foglalkozásokon saját tapasztalataik alapján azonnal hozzá tudtak szólni a feldolgozandó témához. Így a foglalkozásokon egyszerre gyűjtés is folyt. Gyakran hívtunk vendégként idős adatközlőket is. Célkitűzésként mindig jeleztem az asszonyoknak, hogy a következő foglalkozásnak mi lesz a témája. Népdalénekléssel, daltanulással színesítettem a szakköri estéket. Üjságfigyelő szolgálat keretében a Kőszegszerdahelyről megjelenő cikkeket is megbeszéltük és elhelyeztük gyűjteményünkben. Minden szakköri évad végén baráti összejövetelen értékeltük ki a végzett munkát, a jó és rossz tapasztalatokat számbavettük. Az asszonyok ilyenkor férjüket is elhívták, legalább saját maguk is meggyőződhettek arról, hogy mivel töltik az asszonyok heti 1 alkalommal a családi házon kívül az estéjüket. A szülőkön keresztül a gyerekek is mindinkább megismerkedtek a honismereti munkával. Nyaranként tanfolyamra jártam, hogy ismereteimet bővítve magasabbra emelhessem a szakköri munka szintjét. Sikerült szakköri tagokat is tanfolyamra küldeni. így az ő látókörük is bővült és tudatosan végezték tevékenységüket. A gyűjtött anyag rendezésénél jó segítségnek bizonyultak a 8. osztályba járó tanulók, azonkívül olyan fiatalok, akik korábban szakköri tagok voltak, majd középiskolában tanultak tovább. Így több pályamunka készült az elmúlt években. A Soproni Diáknapokra 1971-ben „Hímestojáskészítés és húsvéti népszokások Kőszegszer158