Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

tancruha s lett egységes öltözet a néptánchoz a táncosok és Nani néni örömére.) Ajándékra nem tellett, de figyelmesség, kedves szó mindig emlékezetessé tette a Nőnapi ünnepséget. Először csak az iskolások, később pedig az ifjúság közreműködésével bensőséges műsor keretében került sor a nők, — az anyák és lányok — köszöntésére. Kiemelkedő esemény volt a Nőtanács rendezvényei között, amikor Natalja szovjet asszony eljött Csöngére és találkozott ott az asszonyokkal. Az asszonytalálkozó jó hangulatban történt és gazdag ismeretanyagot adott a csöngaieknefc. Az 50-es években sokat jártam agitálni. Először a békekölcsönjegyzés, majd a betakarítás és TSZnszervezés egymást követték. A Nőtanács tagjai között felosztottam a falut. Mindenki kapott egy utcát és egy társat (főleg párttagot) és így indultunk agitálni. Az én társam mindig a Takács László igazgató-tanító volt- Mondtam neki indulásnál: „Mennyünk megin tanító úr! Hozzája papírt ceruzát! Én beszílek, maga meg ír." Ezekben az években alakítottuk meg a Nőtanácson belül az olvasókört. Esténként összejöttünk a klubhelyiségbe, beszélgettünk, kézimunkáztunk és nótázgattunlk. Szerettük ezeket a téli estéket felolvasással eltölteni. Világítás ekkor még petróleumlámpával történt. A tanácsházán jöttünk össze, mivel itt nappal fűtöttek, így meleg volt a helyiség. Én pedig ügyeltem, hogy a tűz el ne aludjon estére se. Egyik alkalommal Kőszegre kellett menni nőtanácsi értekezletre. Azt mondták az asszonyok, hogy aztán rendesen fölöltözzek ám ha elmegyek „mer Kűszög a szíp hel. Tuttam én ászt magamtul is. Elővettem az ünneplő ruhámat, meg a cuggos cipőmet. Fejemre kötöttem a babos keszkenőt, vállamra a nyakravalót oszt a csuhaszatyrommal elindultam a kűszögi összegyüvételre. Amikor odaírtem, láttam ám, hogy a többi parasztasszon is fölöltözött. De fölám! De hogyan? Nájlon kendők, meg petyma, meg magossarkú cipő. Nem talátam belemet kosztok. Gondutaim magáimba, asztán beszíhettek nekem ezután, hogyan őtözzek föl. Látom én ho mi van mindenhun. Má csak a mezzőre járnak egyszerű ruhába, máshá elegántosabb őtözet köll." Minden évben tartottunk valamilyen rendezvényt, bált vagy teaestet ós a bevételből mindig úgy gazdálkodtunk, hogy valami maradandót tudjunk venni. Elhatároztuk, hogy a következő bevételből pedig el fogunk menni közös kirándulásra a Balatonra, mivel még egyikünk sem volt ott. Együtt volt rá a pénzünk és ekkor kaptunk egy felhívást, hogy segítsük a FÓT-i gyermekvárost. Egyszerre adtunk 1000,— Ft-ot. Utána tollat gyűjtöttünk, közösen meg139