Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

fosztottuk, majd angint vettünk neki és elkészítettük párnának, A kész párnát Éber Istvánné személyesen vitte el Fótra, mint a csöngei asszonyok ajándékát. Maradék pénzünkön mosógépet vettünk, hogy a nagycsaládosok elvihessék és könnyebben moshassanak a gyerekekre. Később pedig az iskola részére TV-t vásároltunk. Ehhez személyesen is adakoztunk. Az elmúlt években pedig a „vietnámi takaró" akció keretében készítettük el a takarót és adtuk át a felsőbb szerveknek. Amit kértek tőlünk, vagy amiben tudtunk, mindig igyekeztünk segíteni. A véradás szervezését mindig nagyon komolyan vettük a községben. A Vöröskeresztes szervezet és a Nőtanács segített a szervező munkában és élen járt a véradásban. Dr. Marosfalvy Ferenc főorvos: 1967-ben először rendezi a Véradó Állomás a véradást Csönge községben. Immár 8 éve, minden alkalommal szervezi Nani néni a véradást a következőképpen: Aktívái között utcákra bontja a falut, te eddig mész, te innen mész: és ők személyes agitálással véradókat gyűjtenek. Ő maga pedig felkeresi a helyi vezetőket, tanács, KISZ, HNF, Tűzoltók és a gazdasági egység vezetőit is, és megkérdezi őket mit tesznek a véradás sikeréért mint munkahelyi vezetők, mint mozgalmi vezetők milyen agitációt folytatnak a hozzájuk közelebb álló munkatársak felé; valamint közülük személyesen ki fog vért adni. Véradás előtti napon számonkéri, hogy milyen eredmény várható. Ilyenkor a munkahelyi vezetők mondják: „Jaj gyün ám a Nani néni, muszály valamit csinányi, mer addig jár a nyakamra, amíg mindenki meg nem teszi a magáét." Aktívái pedig utcajelentést adnak a szervezés állásáról. Ha nem megfelelő a jelzés, vagy úgy látja van olyan ember aki nem jelentkezett, akkor elmegy személyesen megkérdezi és meggyőzi a véradás jelentőségéről, szükségességéről. A véradás napján még bemegy a község egyetlen kocsmájába. Közli a kocsmárossal és az ivóvendégekkel: „Máma víradás van. Addig itt ne szógálion ki senkiit se italló amíg e nem mentek vírt annyi. Iddvan ennyi daliás ember asztán nem akarnak gyünnyi. Először oda — asztán ide." Amikor mindent befejeztünk, búcsúzáskor virágcsokrot ad és megköszöni a munkát. Így, és ehhez hasonlóan szervezi a véradást. Óriási segítséget nyújt ezzel a mozgalomnak. >K ; Emlékezetes marad az 1948. március 15-nek a megünneplése. Kint lobogott a nemzeti- és vörös zászló az iskola és a tanács homlokzatán, Molnár Dezső volt az igazgató tanító akkor. Az ünnepélyre menve egy kosárba apró zászlókat vittem velem, hogy neki adom 140