Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

nem volt esecsemőmérleg és nem lehetett a súlygyarapodást megmérni. Elmentem a járási tiszti orvoshoz és elmondtam neki, hogy csecsemőimérlegre lenne szükségünk. Rendezzünk teaestet Szilveszterkor és ennek bevételéből vásárolnánk csecsemőmérleget- így is lett. A bevételből nemcsak cseoseimőmérlegre tellett, hanem az elhagyottak segítésére is. Gyógyszereket vásároltunk idős embereknek és 1—2 szükséges ruhadarabot a rászorultaknak. A következő évben ezt a tevékenységet tovább folytattuk. így vettünk az orvosi rendelőre függönyt és a várakozóhelyiségbe szőnyeget, stib. A Sportkör öltözőt épített. Kevés volt a pénzük, sok társadalmi munka mellett az ajtót megvásároltuk 800,— Ft-ért nekik. Később a KISZ alakulásánál is komoly segítséget adtunk a fiataloknak. Igyekeztünk velük megértetni az ifjúsági mozgalom célját és hogy minden fiatalnak ott van a helye. Egyre többen jöttek a fiatalok közül is a nőmozgalmi rendezvényekre és különböző csoportokba is jártak: népitánc, irodalmi színpad, sportfoglalkozásokra. Minden ünnepélyre volt kis műsoruk és szépen szerepeltek a fiatalok. Nagyon örültünk neki. Járási bemutatókon, versenyeken is megálltak a helyüket. Éppen egy járási versenyre készültek amikor felmerült a gond, hogy a népitánchoz nincs ruhájuk. Ügy kéregetik kölcsön a faluban és ahányan vannak annyiféle a ruha. Más községekből érkező táncosoknak már van egységes öltözetük. Megint elgondolkoztam, hogy mit is tehetnénk. Van valami maradék a báli bevételből, valamire tellene de azt tudtam, hogy nem elég. Ha kölcsönzőből hoznak ki egy alkalomra majdnem annyi mintha valaimit vennénk. Legjobb lenne ha saját ruhát tudnánk csinálni. De hogyan? Tovább fűztem a gondolatot- Megszámláltam hány varrónő van a faluban. Ha ezek társadalmi munkában megvarrják a ruhákat, akkor talán annyi pénzünk lesz, hogy az anyagot meg tudjuk venni. Elindultam a faluba és felkerestem minden varró aszszonyt. Megkértem Őket, hogy este 7 órára legyenek ott a klubban. Pontosan eljött valamennyi. Néztek rám furcsán én pedig igen határozottan beszélni kezdtem: „Kedves Asszonyok! Tudomásom van arrú, hommaguk tunnak varrnyi, meg varrnak is! Én avvé nem törődök, horrokonnak, vagy jó szomszídnak megvarrnak egy-e darabot. De awó igen, hogy a csöngei níptáncosoknak nincsen táncruhája. Itt van hat derík jó varró asszon! Segíccsenek a táncruhák megvarrásába. Az anyagot megveszi a Nőtanács, de má varratásra nem marad pínz. Magok meg vargyák meg ingyér! (így indult el a táncruha kérdése. Két hét alatt elkészült a 12 138