Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)
HELYISMERETI ADATTÁR - Zongor Ferenc: Adatok, emlékezések a volt sághegyi bazaltbányáról
A vulkanikus eredetű Sághegyen 1911-től kezdődően indult meg a nagyméretű bazaltbányászás. Természetes, előtte is folyt kőfejtés, „bányászgatás." Az idősebb, volt bányászok elbeszélése szerint először a „K okiasdombo n". — Mint mondják itt nem volt rossz dologzni, könnyebb volt a munka, mert sok apró, folyókövet találtak benne, amelyet aztán rostálással választottak el a nagyobbaktól. A nagyobbakat pedig kalapáccsal verték széjjel. így emlékezett erről Mészárics Imre, aki 1880-iban született. — Ö mondotta azt is, hogy 1910 előtt Wittmann Andor működtetett egy kisebb teljesítményű kőtő rőt a Sághegyen, és csak később alakult meg a SÁGHEGYI BAZALTBÁNYA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Akkor már nagyüzemien indult el a kőfejtés. A bányászáshoz viszont emberre volt szükség, munkáskezek kellettek, ezért megindult a munkástoborzás. Az I. világháború előtti közigazgatás szolgabírái és jegyzőségeinek felhívása alapján jöttek a jelentkezők, a munkát-kenyeret kereső férfiak. De szívesen fogadott, „olcsó munkaerő" volt a 13—14 éves fiatal is. A jelentkezettek zöme — szinte teljes egészében — a környékbeli agrárproletárokból, napszámosokból, konvenciós cselédekből, béresekből, aratókból, azaz a szegény parasztságból tevődött ki, — Csak a kis hányaduk volt kisiparos és alkalmi munkás. Mint emlegetik a ma élők; szívesen „szabadultak meg a körjegyzőségek egy-egy ilyen szegény családtól!" — Szinte felszólították őket, hogy „áttelepülhetnek Ságra." A jó remény jegyében és a felkínált lehetőségek hallatára sokan elhagytak szülőfalujukat és felcserélték a várakozásteli újjal. Megalakult a Sághegyi Bazaltbánya Részvénytársaság. — A társaság urai számoltak, „kalkuláltak", befektettek, beruháztak, építettek, ígértek, lehetőségeket festettek a jelentkezők elé. — „Csak jöjjenek, lesz lakás, hozzávaló konyhakert." — „Óvodát is építtetünk!" — „Teljesítménybért fizetünk." — „Aki jól dolgozik, többet kap." Ilyen és ehhez hasonló felhívásokkal volt tele a munkát kereső emberek agya. — ,,Meg kell próbálni!" — S így települt át a járásból, megyéből, sőt az ország távoli vidékeiről — mindjárt az első időben — több mint 100 fő. Tehát jöttek ,az emberek. Le kellett telepíteni őket. És a bányaigazgatóság lakáshoz juttatta őket. Elsősorban a távolabbról jövőket. Alsósági lakosok közül bányásznak jelentkezett az első időben 100—150 fő. Később ez a szám emelkedett. — Alsóság községből jelentkezett dolgozók nem kaptak új bányászlákást, valamint a közvetlen környékből jövők sem, de pl. a simonyiak, piritiek vagy a 101 •