Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

MŰHELY - Bárdosi János: A magyarszombatfai fazekasházról

BÁRDOSI JÁNOS A MAGYARSZOMBATFAI FAZEKASHÁZRÖL Vas megye legdélibb részén, az Őrség, Göcsej és a jugoszláviai vendsóg (szlovénség) között, egy ÉNY—DK-i irányú völgyben települt 3, fazekasságáról híres község: Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér. Ezt a vidéket, kis tájegységet a kutatók egy része Veleméri völgynek, más része Züricvölgynek nevezi, iaz őrségi falvak lakói viszont JBeZső-őrség/ként emlegetik. A züricvö'lgyi elnevezés az itt élő nép körében ismeretlen. A völgy lakossága .az őrséghez tartozónak vallja magáit, amihez nemcsak az azonos természeti, földrajzi adottságai, települési, néprajzi, gazdasági és társadalmi viszonyai kapcsolják, hanem bizonyos fokig a történelmi múltja dis. Az előkerült régészeti lettetek alapján több kutató is utal arra, hogy a Veleméri völgyben már az ősikorban is voltak telephelyek. A kézzel formált őskori agyagedény-töredékek egyúttal arról is tanúskodnak, hogy már az ősember is felismerte és felhasználta a környéken található jó minőségű agyagot. A honfoglaláskor ez a völgy — akárcsak a szomszédos őrség vagy Göcsej területe — erdős, mocsaras lakatlan vidék volt. A magyarság itteni letelepedése összefügg a nyugati határőrszervezet kiépítésével. Az első települők az őrségi és a göcseji köznemesi családokból kerülhettek erre a területre, ezért e völgy lakossága az őrvidéki falvak sorsában osztozott. Eleinte nemesi privilégiumokat élvező szabad emberek voltak, akik lassanként — néhány évszázad elteltével — kerültek a földesurak hatalma alá. A XIV. században még nemesként említik őket, de a XVI. század közepén már a Batthyányak németújvári uradalmához tartoztak. (Érdekes módon éppen a középen elhelyezkedő község; Gödörháza, a fe'lsőlendvai vár tartozékaként a Széchy és Nádasdy család birtokában is volt évszázadokon keresztül). A Veleméri völgy lakói az őrségiekkel együtt több évszázadon keresztül küzdöttek eredeti kiváltságaik visszaszerzéséért, a jobb ágy terhek megszüntetéséért, de végleges eredményt számukra csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás hozhatott. Kétségtelen azonban, hogy a Veleméri völgy községeinek lakói, még az őrségi falvakénál is mostohább körülmények között éltek, ami a rendkívül rossz talajviszonyokon, szeszélyes éghajlaton túlmenően, elsősorban a forgalomtól valló elzártsággal magyarázható. Ennek az elzártságnak, a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas rendkívül agyagos talajnak, de edénykészítésre annál kitűnőbb