Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

MŰHELY - Bárdosi János: A magyarszombatfai fazekasházról

agyagszerző helyeknek lehet az eredménye, hogy a völgy mindhárom községéiben több évszázados múltú a fazekasmesterság, .aminek hagyományait a mai napig is őrzik. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor jelent meg a fazekasság a Veleméri völgyben. Egyes kutatóik szerint taliáibató utalás .arra, hogy már a XIV. század közepe táján volt itt fazekasság, de még a XV— XVIII. századi ide vonatkozó adatok feltárása is alapos — főleg levéltári — kutatásra szorul. Egy bizonyos, hogy az itt ellő és működő fazekasság eszközkészletében, technikájában, edényeinek formai kialakításában igen sok archaikus elem található. Mindenesetre a XVII. századtól folyamatosan egyre több fazekas élhetett a völgy községeiben. A céhek fennállása idején .már virágzó fazekasélet bontakozott itt ki. Kezdetben az itteni falvak valamennyi fazekasa egy nagyobb oéhszervezethez tartozott, a XIX. század közepe után azonban — a rendelkezésünkre álló adatok szerint — az egyes községek mesterei innen kiváltak és új kisebb, csak egy vagy két falu fazekasait befogadó céhbe tömörülték. A céhek 1872-es megszűnése után sem csökkenhetett az itt élő fazekasok száma. Az 1880-as években Veleméren 87 fazekas dolgozott és hozzávetőlegesen ennyi élt Gödörházán és Magyarszoimbatfán is, ami gyakorlatilag ugyanennyi családot jelent. Feltehetően ebből .az időből származik az a tréfás szólás-mondás, hogy „Ezekben a fállukban rnindenki gerencsér vagy fazekas, csak a bíró bugyoga (korsó) csináló." A későbbi évtizedekben már csökkent a fazekasmesterek száma: Magyarszombatfán Gödör házán Veleméren az 1900-as évek elején 38 22 25 1914 előtt 32 22 22 1944-ben 21 10 11 fazekas dolgozott, akik vagy faiuzó vagy vásározó módon adták el készítményeiket. Az előbbiek az edényeiket legnagyobbrészt Dunántúl déli részén; Zala, Somogy megye területén, sőt Tolna és Baranya kisebb részén is, faluról falura járva csere útján értékesítették, ami azt jelentette, hogy az edényeiket annyi búzáért vagy rozsért adták el, amennyi egyszeri feltöltésre belefért. Az árut szekéren szállnia közé rakva szállították. Egy-egy szekér edény eladása — ami közel 1000 db volt — kb. 10 napig tartott. Rendszeriint 10—12 szekér indult el együtt, aztán szétváltak a megszokottabb útvonalaik irányába, ahol leginkább remélhették portékájuk mielőbbi elcserélését. Somogy felé legfőképpen fazékféléket vittek, melyeket általában