Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1974. (Szombathely, 1974)

IRODALMI HAGYOMÁNYAINK - Nádasdy Lajos: A három nevű ember

vall is eléggé súlyosan látogatott, — négy neveletlen árvájával úgyszólva a lángok közül ragadni ki." A magyar nyelv törvényéről és helyes szokásáról Kazinczyval eszmét cserélve, szülőföldje példájával érvelt, amikor az alábbiakat írta: „Vasnak Kemenesaljái járásában ezt: által ellenben = vis ä vis így mondják ellenibáltal; de Kemenesalját nagyrészint nemesek s így vagy törzsökös vagy legalább naturálisait magyarok lakják, nem keverve semmiféle nemzettel is, kiknél sok ollyan szavak vágynak életiben, melyek a közönséges ínyelvszokásból már kiestek. Így Dukának, az én születésem helyének haltárában vagyon egy kövér kaszaiakkal gazdag puszta, mellyet a régi írásokban Fényérnek írtak, de az ellustult nyelv Főnyérnek mond, mint a setétet sötétnek, a serényt sörnyének stb. — s ettől vettem én álnevemet." Íme egy rövid levélszakaszban ősi nyelvszokásról, s egy írói álnév eredetérő! szerzünk tudomást. Zádor Györgyöt a híres pápai főiskola fenntartótestülete 1832ben tizenegy pályázója közül választotta meg, az újjonnan szervezett jogtudományi professzori állásra. Katedráját ugyanezen év novemberében foglalta el, s ő maga „fényes" beiktatásáról írt Vörösmartynak. Azt gondolhatnánk, hogy Pestről Pápára költözve, most már végleg kiszakadt az irodalmi körből, melyben hosszú éveken át forgott s melyben barátságai szövődtek. Szó sincsen erről. Vörösmartyval való kapcsolata egy cseppet sem lazult és továbbra is sűrűn leveleznek. A költő meg is látogatta Pápán, sőt jó somlai bort is Zádor révén szereztetett be magának, mivelhogy „a vénülő ember lelkének egy részét a jó bor teszi". Vörösmarty határozottan fel is hívja barátját arra, hogy az Athenaeum és a Figyelmeztető cimű folyóiratok szerkesztésében vegyen részt, és kérte, hogy a szerkesztőtársak között meg is nevezhesse. Az irodalomhoz való szoros kötődését máig is őrzi, bizonyítja Orlay Petrics Somának az a festménye, melyen Kazinczynak és Kisfaludynak Szemerónél való találkozását örökítette meg, s amelyen a jelenlevő barátok között Zádor György alakját is felismerhetjük. A Magyar Tudományos Akadémia azzal becsülte meg Zádor György irodalmi munkásságát, hogy előbb levelező tagjává — snem sok idő imúlva rendes tagjává — választotta. Ezzel természetesen értékelte is az ő irodalmi munkásságát, már elég korán, 1832-iben. Zádor György egyike annak a tíz tagból álló körnek, mely a Kisfaludy Társaságot megalapította. Neve érdékes miódon kapcsolódik Petőfihez. Orllay írja emlékezéseiben azt, hogy „midőn Petőfinek A borozó című verse 1842Vak év tavaszán az Athenaeumban megjelent Zádor (akkor még Stettner) akadémiai tag és jogtanár figyelmét is magára vonta, s mivel én