Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Dominkovits Péter: Ügyvédek a 17. századi Szombathelyen. – Eredmények, kutatási feladatok

többször familiárisi szolgálatot teljesítő, Meszlényit több tisztében követő Enyedy Jánost. O 1648 és 1665 között a vasvári társaskáptalan jegyzője volt, e hivatallal párhuzamosan Vas vármegye notariusi tisztét is ellátta, adószedői működése is ismert. 1665-től a vármegye egyik alispánja lett.10 Már Meszlényi és Enyedy pályaíve is felhívja a figyelmet a helyi jogtudó értelmiség szempontjából oly jelentős vasvári káptalan és annak jegyzői tisztjének fontosságára, amelyet az ügyvédi feladatokat ellátó személyek közül a század során Döbrössy György (1612-1620), Tallián István (1667-1672), Lindaméry (Lindamary) Lénárd (1674-1676) is betöltött.11

A harmadik jobban ismert életút egyszerre illusztrálja a szakmai szempontok érvényesülését, a társadalmi alkalmazkodóképességet, amely az adott esetben vármegyei és regionális nemesi, valamint a mezőváros vezető elitbe történő integrálódásokban mutatkozik. Gorup János 1626-1631 között a győri püspök szombathelyi uradalmának vezető tisztségviselői - várnagy, tiszttartó - közé tartozott, Sennyey István püspöksége alatt (1630-1635) az uradalomigazgatásból, továbbra is minden bizonnyal győri püspöki familiárisi szolgálatban állva Szombathely, majd Vas vármegye fórumain egyre kiterjedtebb polgári, majd főúri, nemesi ügyféli kört képviselő procator lett. Vármegyei hivatalt nem viselt, de több vármegyei bizottságba választották be, miként 1648-ban Vas vármegye királyi adószedői (dicator) tisztét töltötte be. Heés János leányával, Annával kötött házassága Szombathely mezőváros elitcsaládjaihoz kapcsolta; bírói tisztet többször betöltött apósa mellett városi hivatali karriert futott be. (1640-től belső tanács egyik meghatározó tagja, 1650-1658 között többnyire a városbíró által választott első számú tanácsos tisztét nyerte el.)12

A Varasd vármegyei krapinai uradalomból származó, Grazban iskolázódott három Gorup fivér esete egy családon belül bár nem teljességgel, de jól illusztrálhatja a vármegyei elitcsaládok tagjainak mozgás- és karrierlehetőségeit a civil szférában. Ugyanis György Varasd vármegye alispánja lett; Ferenc a győri és veszprémi egyházmegye tehetős, katolikus egyházi középrétegbe, a kanonokok sorába jutott; míg János a különböző intézményi - uradalom, vármegye; világi és egyházi intézmények -, illetve társadalmi struktúrákban - vármegyei nemesi, mezővárosi polgári társadalom - egyaránt otthonosan mozgó, multipozicionális ügyvéd megtestesítője lett.

A fenti példák Szepsy és Gorup esetében a familiárisi kapcsolat - eltérő arányú - jelentőségére is felhívják a figyelmet - sorukat bőven lehetne folytatni, hisz kisunyo- mi Szekeres Márton pályakezdete is a szombathelyi uradalom igazgatásához kötődik, ugyanakkor Meszlényi Benedek esete e társadalmi kapcsolat lehetséges hiányára mutat. A pályaívek tipologizálása, elemzése a szisztematikusan összeállított prozopográfiai adattár elkészülése után tehető meg.

10 Sill, 1976. 32. p.

11 Uo.; A különböző intézmények jegyzőire, modern fogalomhasználattal, a szombathelyi „értelmiségi piacra”: Kóta Péter: Káptalani, megyei, városi jegyzők a XVI-XVII. századi Szombathelyen. In: Előadások Vas megye történetéről. 3. Szerk. Tilcsik György. Szombathely, 2000. 153-160. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 9.)

12 Eletíitjára, további irodalomra: Dominkovits Péter: Főúri familiáris - jogtudó értelmiség - mezővárosi polgár? Adatok és kérdések egy 17. századi szombathelyi ügyvéd, Gorup János életútjához. = Sic itur ad astra, 2009. 60. sz. Kövér György 60. Szerk. Lugosi András. 85-99. p.