Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Deák Ágnes–Kövér György: Egy sorsüldözött rögeszméi. – Sasku Károly (1807–1869)

ében: Kossuth hatalmas sereggel közeledik Magyarország határához, az angol uralkodónk másodszülött fia fog V. Béla néven a magyar királyi trónra lépni, és így tovább. Sasku viszont az irracionálist e ponton ekképp „racionalizálja”: „A polizei spionok maguk terjesztik azon hírt, hogy külföldről jő a Magyaroknak segítség, hogy kezünket összedugva várjuk, s ők szabadon űzhessék gazságaikat. ”

Összességében elmondhatjuk tehát, hogy Sasku bizarr szövegkorpusza csak részleteiben tűnik valószerűtlennek, összességében, elvont szinten egyáltalán nem állítható, hogy nem summáz valami általános abszurditást a korról. Ráadásul ma már olyan háttér-információkról is tudhatunk, amelyeknek Sasku nem lehetett a birtokában. Szállásadóinak egyike, Johann Posch nyugalmazott postai főellenőr 1854 augusztusában - nyilvánvalóan Sasku kérésére - igazolást állított ki, amely szerint Sasku „feltűnően nyugodtan és szerényen viselkedik”,59 a bért mindig pontosan előre fizeti, más tekintetben nem tud viselkedéséről bizonyítványt kiállítani. A történet furcsa fintora azonban, hogy Posch aktív időszakában igen csak szoros viszonyban állt a rendőri ügyek bécsi vezetőivel, mivel 1848 előtt az ő titkolt feladatkörébe tartozott a fővárosi levélpostai küldemények átvizsgálása.60

Felbukkannak azonban Sasku két szövegében olyan képzetek is, amelyek nem üldöztetésre, hanem mérgezésre gyanakszanak. S nem csak az ételnek és italnak már „az ember szájában” történő mérgezéséről esik szó, hanem a szivarokéról is. (Az éjféltől hajnali 5-ig, óránként több mint 10 mérgezett szivar történetéről inkább egy akut nikotinmérgezés juthat eszünkbe.)61 Az is elgondolkodtató, hogy az üldöző „polizei-spi- onok”, akik csapatostul lépnek fel - az egy, magát szabónak álcázó Filtinger kivétellel - teljesen arctalanok. Szociális karakterükről is legfeljebb annyit tudunk meg, hogy Sasku főként „a fiskálisokat, doctorokat, mesterembereket” gyanúsította.

Mindenekelőtt kérdés persze, hogy valóban megfigyelték-e Saskut az 1850-es években. A korabeli rendőrségi iratok között a gyanús személyekről vezetett nyilvántartásban ténylegesen előfordul a neve, de ott - ahogy azt láttuk - csak gerillavezéri tevékenysége szerepel, semmilyen nyoma nincs annak, hogy az 1850-es években különösebb érdeklődést tanúsított volna iránta a rendőrség, s hogy Saskunak bármiféle ügye lett volna a rendőrséggel,62 ugyanakkor a közlött szövegben szereplő durva megveretés megtörténhetett, hiszen a csendőrség iratanyaga nem áll rendelkezésre. De az is kérdés továbbá, hogy valóban beszállították-e a Rókus kórházba. A Budapest Főváros Levéltárában őrzött betegfelvételi könyvekben ugyanis hiába kerestük, nem találtuk a nevét.63 * 65

59 Johann Posch igazolása. Pest, 1854. augusztus 9. MTAKKt M. írod. Levelezés 4-r. 160. sz.

60 Vö. Pajkossy Gábor: Sedlnitzky magyarországi besúgói 1848 előestéjén. In: Szakszolgálat Magyarországon, avagy tanulmányok a hírszerzés és titkos adatgyűjtés világából, 1785-2011. Főszerk. Csóka Ferenc; szerk. Boda József et al. Bp., 2012. 36. p.

1 Az üldözéses és mérgezéses téveszmék egymásba kapcsolódásának variációiról lásd Paneth Gábor: A paranoid pszichózisok egyik csoportjának két aspektusáról. In: Vő: A labirintus járataiban. Pszichiátria, kultúra, klinikum. Bp., 1985. 104-125. p.

62 Nem szerepel neve például a 3. hadseregparancsnokság által letartóztatott egyének nyilvántartásában,

ahogy később a magyarországi katonai és polgári kormányzóság rendőri ügyosztálya iratainak mutatőkönyveiben sem. „Index sämmtlicher Arrestanten der Polizey Section des IIIten Armee Commando’s”. HL Absz. kori iratok, K. k. III. Armee-Commando, Polizei Section, Bd. 69-70.; MOL D 44. Abszolutizmuskori levéltár. K. k. Militär- und Civil-Gouvemement für Ungarn. Polizei Section. Titkos iratok. Mutatókönyvek.

65 Budapest Főváros Levéltára. Budapest Székesfőváros Rókus Közkórház iratai. Rókus kórház „anyakönyvei”.