Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Deák Ágnes–Kövér György: Egy sorsüldözött rögeszméi. – Sasku Károly (1807–1869)

orgyilkos polizei Spion bandája. Szivarozni akartam, hogy az idő jobban teljék, de számban éjféltől reggeli 5 óráig 53 szivart mérgeztek meg a polizeispionok arsenikum gőzzel, melyek közűi 48at már a meggyújtáskor kénytelen voltam elvetni, a többi ötön később vettem egész bizonyosságai észre a megmérgezést, s ezeknek mintegy két harmadát vagy negyedét elvetettem. E mellett ugyanazon 5 óra elfolyta alatt ötször futták érezhetőleg mérges gőzt a falakon által, háromszor olyat, melynek a szobámból kibocsátására az ablakot kellett háromszor e rettentő hidegben darabig nyitva tartanom, kétszer pedig olyat, melyet az ajtónak kinyitása által voltam kénytelen kiszellőzni a szobából.

1858 évi Martius 7-11 napjainak éjjelein hó és fagyos időben nyitott ajtóval voltam [kénytelen] az éj nagyobb részét a szobámban tölteni; mert folytonosan fútták a 24ik számú házból (Jósefutca) a polizei Spionok a mérges gőzt a szobámba a megfurkált kettős falak lyukain át, s mikor betettem az ajtót ottan-ottan azonnal ismét újólag [... ]37 s ezt még szóval, még hallható hangon, merték maguk is emlegetni.

Ma, 1858 évi Martius 9kén, már 20 hónapja, hogy egyetlen egy éjt sem hagytak kialudnom nyúgodtan az orgyilkos polizei Spionok, annak pedig két éve és két hónapja, hogy mindössze csak 14 éjét alhattam ki miattuk, ezek közül is pedig egyet vagy kettőt egy-egy folytában, új szállásváltoztatáskor, míg a falakat megfúrták a Spionok; némelyik helyen pedig meg sem hálhattam, mert már nappal, beköltöztömkor mindjárt oly erősen puskázták szélpuskáikkal vagy égették égető csöveikkel a fejemet, szeméremtestemet, szememet, s egyéb részeimet, hogy az éjjelt sem várhattam be azon szállásokon. Néhányon csak egy-egy éjt tölthettem el, azalatt is majd megöltek a gyilkos győzőkkel az orgyilkos polizei spionok.

Vallatják éjjelenként álmokban az embereket az orgyilkos polizei-spionok. Tudniillik súgó-csőveikkel kérdést tesznek az alvónak, s a mit az arra álmában vagy félálomban gondol, azt Dionysiusi-hallgatódzó-csővekkel meghallják, beszélő-csővekkel (egyik házból a másikba csöveiken átsúgva) állított telegraphjokon czinkostársaikkal közlik. Ezen súgócsőkkeli telegraphírozásukat alkalmam volt legelsőben a Bástya-utcában 2ik számú ház lő emeleteben lakó szemüveghordó orgyilkos polizei spion s az átelleni Április fogadóban, s a 8ik számú Képiróutcai ház kisebbik padlásán lappangó czinkos társai közt megtudni, kiknek egymáshoz az ablakokból súgó-csőveikkel átfuvallott beszédeiket gyakran megértettem. (Kiemelés az eredetiben)

A történésznek mindig gondot okoz, mit kezdjen egy láthatóan zavart szöveggel. Olyan korban, amikor a források külső referencialitása amúgy is jóval problematikusabbá vált, mint azt a korábbi nemzedékek gondolták, különösen sok fejtöréssel jár egy ilyen textus értelmezése.

Miután maga Sasku írta, hogy „tizennégy hónap alatt tizenkétszer változtatott szállást, némelyikben összesen egy éjszakát maradt, vagy még egyet sem”, érdemes ebből a nézőpontból szemügyre venni a kéziratot. Sasku személyes irataiból ugyanis, részben a lakásbejelentő ívek, részben a hozzá intézett levelek boríték-címzései alapján tényszerűen is rekonstruálható, hogy mely lakásokban fordult meg.37 38

37 Hiányos, sérült az irat.

38 MTAKKt M. írod. Levelezés 4-r. 160. sz.; MOL Q 43. Abszolutizmuskori levéltár. K. k. Militär- und Civil-Gouvernement für Ungarn. Polizei Section. Általános iratok 57. csomó.