Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Deák Ágnes–Kövér György: Egy sorsüldözött rögeszméi. – Sasku Károly (1807–1869)

~\s~

ölnyire35 hátrálván, még háttal fordulva sem állhattam ki. Ekkor ismét a belvárosba tértem vissza. Visszatértemben minden házból mérges gőzökkel lődözték csöveken a számat, fülemet, s egyéb részeimet a kirendelt orgyilkos pohzei-spionok. Ez délután este felé volt Február közepén. Haza nem mentem, - nehogy ott megmérgezzenek., hanem az országúton jártam alá s föl estig, oly szándékkal, hogy az éjt az utcán eltöltvén, másnap új szállást keresek. E közben itt is minden házból szélpuskáztak az orgyilkos polizeiok; még talicskákon tolták általok fön- hangon úgynevezett battériáikat, s azokból lődözték. Egészen besötétedvén, 8 óra felé, hogy útban ne legyek, leültem a Széna-piacon levő kút kőlépcsőjére, melyből akkor tájban vizet nem merítettek. Előre észrevettem, hogy a szemben levő (a Soroksári utca elején álló) alacsony ház csapszékében gensd’armok isznak, s mindjárt gondoltam, hogy ellenem készíti [k] őket. Es alig ültem ott néhány percig csendesen, már oda jött egy közűlök, s kérdte mü keresek ott. En mondtam, hogy a reggelt ott akarom megvárni, ő el akarván onnan hajtani, megmerte fogni galléromat, mire én őt eltaszitottam anélkül hogy elesett volna. O szuronyt szegezve jött ellenem, a szúronyos puskát kezében megfogtam. Egy másikat kiáltott elő ekkor a csapszékből, ki hasonlóan szuronyt szegezve jött ellenem. Ennek is megfogtam kezében a puskát, és sokáig igy tartott a tusa, még többen is jővén reám. Végre a Soroksári gensd’arm-kaszámyából azalatt általuk oda hívott, mindössze legalább 14 gensd’arm erőt vévén rajtam, behurcolt az említett gensd’arm-kaszámyába; ott, hogy a lárma ki ne hallják, bezártak egy belső szobába, ott annyi gensd’arm körülvett, a mennyi a szobába fért, úgy hogy a kezemet sem tudtam mozditni, s engem fegyvertelent, ökleikkel vertek főbe mintegy óranegyedig, a hálántékon [!], a kis koponyán, s egész fejemet kímélés nélkül, többek közt szemeimet is. Föbzakitották orromat, füleimet ajakamat. A legerősebb közűlök ezalatt előrészeimet marcangolta egész erejéből gyomromtól kezdve le egészen térdeimig, mint látszott nagyon sokszor kellett már tennie efféle kegyetlenséget. Ezt megunván a balkezemet akarta kitekerni néhány ízben. Az öklözésök és lármájok csak akkor csilapult, mikor egy hozzájok tartozó bejött, ki engem le akart vetköztetni a legcsúfosabb szókkal. Ekkor a végsővel fenyegettem őket. Erre csilapultak, s egy még belsőbb szobába zártak, melyben semmi egyéb nem volt mint egy piszkos prits és egy izzásig vörösre fűtött vaskemence, melynek melege kiállhatlan volt. Szám ezalatt már rettentően földagadt az ütések miatt. Igen szomjaztam, vizet kívántam. Egy gensd’arm ekkor igen durván e goromba szókkal hozott egy faedény fenekén sáros vizet: «da nimm! soeben haben wir den Arsch eines rotzigen Hundes darin gewaschen, trink!» (nesze! épen most mostuk meg benne egy rühes kutya seggit, igyál belőle!») Innom kellett az égető szomj miatt; de egy szóra sem méltattam. Késő éjjel egy órgydkos polizeispiont zártak be hozzám. Mindjárt első szavaiból láttam, hogy azért van oda küldve, hogy a megölésemből hátralevőt bevégezze. Sürgetett, hogy aludjam a pritsen. De, bár az egész napi talponlét és törődés s mindenek fölött az égrekiáltó méltatlan bánás miatt alig bírt a lábam, nem feküdtem még csak nem is ültem le, hogy közel ne jöhessen, nehogy tőrrel legyilkoljon. Jártam tehát le s föl a szobában; ő mindig utánam. Ekkor érzem, hogy valahányszor a kemencéhez közeledem, mindannyiszor puskáz reám valaki forró széngőzzel, egy másik ajtó is megnyílt kívülről, s az ajtóban hasonlóan egy izzó vaskemence állt, de harmadik irányban is hasonlóan puskáztak rám széngőzzel. Visszapillantok az utánam jövő spionra, s látom, hogy a falban levő rugókat nyomja meg kezével, lábával pedig a padlózatban levőket, s 55

55 Öl: hosszmérték. 1 bécsi öl = 1,89648 méter. Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601-1874- Bp., 1990.35., 176-178., 570. p. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. IV. Levéltártan és történeti forrástudományok; 6.).