Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Vonyó József: A NEP-szervezés feltételei a vasvári választókerületben, az 1930-as években. – Szempontok és adalékok

Szociáldemokrata Párt jelöltje győzött a szavazatok 57,6%-át elnyerve. 1926-ban a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (továbbiakban: KGSZP) képviseletében Huszár Mihály apátplébános (62,38%) jutott mandátumhoz. 1931-től pedig a legitimista tábor egyik legjelentősebb politikusa, a szintén keresztény párti Apponyi György volt a kerület képviselője, aki a kisgazdapárti Mozsolits István ellenében nyert a szavazatok 57,65%-ával.20

Utóbbi eredmény azt jelezte, hogy a NÉP szervezőinek 1932—1933-tól kezdve két ellenzéki párt befolyását kellett megtörniük.

Jóllehet, Apponyival szemben a kormányzó Egységes Párt - szövetségesek lévén - nem állított jelöltet, Gömbös hatalomra jutását és a kormánypárt átszervezését követően azonban kiéleződött a két politikai erő viszonya. A KGSZP vezetése már 1933 tavaszától diktatórikus törekvéseket tulajdonított Gömbösnek, azt vetve szemére, hogy a kormánypárt egyeduralmát kívánja megvalósítani, amelyet a keresztény eszmeiség kizárólagos képviselőjének nyilvánítva akarja ellehetetleníteni a keresztény párt működését. Ezért Zichy János pártvezér május 19-én bejelentette, hogy pártja felfüggeszti a kormány támogatását, június 9-én pedig a KGSZP ellenzékbe vonulását deklarálta.21 Ezzel a konzervatív társadalompolitikai elveket valló, legitimista, keresztény politikai elit határolódott el a radikális reformokat hirdető és kezdettől szabad királyválasztó álláspontot képviselő miniszterelnöktől, illetve pártjától. Az időzítés azonban nem volt független a NÉP vidéki szervezeti hálózatának ekkor kibontakozó kiépítésétől. A kormánypárt országos központja arra törekedett, hogy a helyi szervezetek elnökei a település legtekintélyesebb személyiségei, a titkárok pedig agilis értelmiségiek közül kerüljenek ki. A jószerével teljes egészében katolikus, aprófalvas településhálózattal rendelkező választókerületben22 a falusi intelligenciát szinte csak a fenti kritériumoknak leginkább, vagy kizárólag megfelelő katolikus papok és felekezeti tanítók képviselték. Ok viszont - egyházi felsőbbségük elvárásainak és jórészt személyes meggyőződésüknek megfelelően - eddig zömmel a kereszténypárt legfőbb helyi támogatói voltak. Ebben a helyzetben nyert különös jelentőséget az, hogy a katolikus püspöki kar 1932-ben és 1934-ben is a KGSZP támogatása mellett foglalt állást.23 A szombathelyi megyéspüspök, Mikes János gróf pedig a konzervatív, legitimista politika legintranzigensebb képviselőinek egyike volt. E körülmények a NEP-szervezés nehezen áthágható akadályainak bizonyultak.

Roszner István, választókerületi elnök kiterjedt levelezése tele van az ezzel kapcsolatos megállapításokkal és szemrehányásokkal. A helyi elnöki és vezető titkári pozíciókra kinevezett felekezeti tanítók és plébánosok már az 1933. június elején rendezett előkészítő megbeszéléseken vonakodtak elfogadni megbízatásaikat.24 Néhány héttel

20 Hubai László: Magyarország XX. századi választási atlasza, 1920-2000. 2. köt. Választókerületi adattár. Bp., 2001. (továbbiakban: Hubai, 2001.) 14-, 19., 37., 45., 47., 60., 67., 79., 87. p.

21 Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1924-1944- Bp., 1993. (továbbiakban: Ger- 7 gely, 1993.) 99-100. p.

22 A kerület 71 települése közül mindössze 12-ben (16,90%) élt 1000-nél, s csupán kettőben (2,82%) 2000-nél több lakos.

21 Gergely, 1993. 95., 101. p.

24 VaML Roszner ir. 5. Másolatok 6-218/1933.