Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Felix Tobler: Hosszú, fáradságos út. – Az 1800-as esztendő zsidó védleveleinek geneziséhez az Esterházy-féle hétközségekben
és így tovább tisztán olyan uradalmi főhaszonvétek, amelyek a bevételekre való tekintetben nemcsak hasznosak, hanem körülményeik alapján károsak is lehetnek, következésképpen, a kölcsönös üzletelésben annál több figyelmet érdemelnek, ezért ezek a védlevelek nem azonos, hanem különböző rendelkezéseket tartalmaznak”. Eötvös a zsidó védlevelek eddig érvényes tartalmú általános megerősítésétől és az egyes zsidó községek azokban található anyagi szolgáltatásaitól azért tanácsolta el a herceget: „merthogy az elmúlt időkben oly korlátlan, korábbi megerősítések nagyon sok viszályra, kellemetlenségre, panaszra és a túlságosan költséges úriszékekre adtak alkalmat, amit a jövőben, amennyiben csak lehetséges, el kell kerülni”. Eötvös 1794- március 8-ai jelentésekor a Titkos Gazdasági Hivatalnak még nem álltak teljességgel rendelkezésére az addig érvényes védlevelek másolatai. Azonkívül a védlevelek megújítása előtt még meg kellett vizsgálni egypár iratelőzményt és számadást, és be kellett vonni néhány zsidó község képviselőjét, „miközben sokkal fontosabb ügyeket kellett elintézni". Az volt a cél, hogy valamennyi hétközség számára lehetőleg olyan egységes szöveg szülessen, amely az egyes települések adottságai szerint oly egyszerűen lenne variálható, hogy a zsidó községekkel szembeni eljárást megkönnyítse. Ennek az évnek a nyaráig Esterházy Károly grófnak, a herceg teljhatalmú megbízottjának és adminisztratív ügyvezetőjének 1794- augusztus 29-ei jelentése szerint legalább a kismartoni zsidó község számára védlevelük szövegére az anyagi kötelezettségekre vonatkozóan látható módon, messzemenően alkalmas tervezet készült.* 9 Hogy ezt a szöveget miért nem írták át pergamenre és miért nem adták át a kismartoni községnek, annak okát nem ismerjük. Valószínűleg a herceg őszi utazásának előkészítése miatt nem került sor rá. 1794- november végén a herceg itáliai utazásra indult felesége, Maria Hermenegilde és sokak kíséretében, ahonnan csak 1795-ben tért vissza Kismartonba.9 1795. március elejéig a köpcsényi zsidó község védlevelének tervezete, miután az ottani zsidó községgel egyezség született a pénzbeli szolgáltatásokra vonatkozóan, lényegében lezárult és készen állt az okleveles kiadmányozásra.10 A további öt zsidó község számára Esterházy Károly gróf 1795. március 29-én teljhatalmú megbízott utasítást adott a Titkos Gazdasági Hivatalnak, hogy lehetőleg leghamarabban készüljön el és terjesztessék elő a további öt védlevél is, hogy őkegyel- me a hercegi hitbizomány urának megérkeztéig teljes egészében készen álljon az aláírásra és az azt követő kiadásra.11 Azonban a hétközségeken belüli véleménykülönbség tényleg olyan messzire ment, hogy az új védlevelek kiadásának gyors elintézését már nem sürgették nyomatékkai, hanem, hogy úgy mondjuk, az időre játszottak, merthogy nyilvánvalóan abban reménykedtek, hogy kedvezőbb pénzügyi feltételeket érhetnek el. Mivel az Esterházy birtokok központi igazgatási hivatala a herceg Itáliából történt hazatérése után sem szorgoskodott az ügyben - 1796 és 1798 között a központi birtokigazgatási hivatal mutatóiban és jegyzőkönyveiben sincs nyoma ennek -, az ügyet ezekben az években „jegelték”. A hercegi birtokigazgatás csak az 1799. esztendő folyamán egy „emlékeztető” alapján hozta újra szóba az anyagokat a hercegnek. 1799 közepén " Uo. 9 Stefan Körner: II Magnifico. Fürst Nikolaus II. Esterházy, 1765-1833. Petersberg, 2011. 43 p. 10 EAF Zentraldirektionskanzlei 484/1795. 11 Uo. 369
