Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Felix Tobler: Hosszú, fáradságos út. – Az 1800-as esztendő zsidó védleveleinek geneziséhez az Esterházy-féle hétközségekben
azoknak az uradalmaknak a jószágkormányzói, amelyekben a hétközségek voltak, a birtokigazgatási hivatal révén megbízást kaptak, hogy tegyenek jelentést a zsidó községek meglévő szerződéseinek pénzbeli szolgáltatásairól, és aztán készítsenek egy számítási tervezetet, hogy a községeknek az új védlevelek kiadása után a jövőben mit kell fizetniük. 1794-ben ugyanis az egyes zsidó községeknek a védlevelekkel kapcsolatos pénzbeli kötelezettségeit már olyan saját szerződésekben alkudták ki, amelyek 3-12 éves futamidővel rendelkeztek. Az nyilvánvaló, hogy az egyes szerződések 1799 végén már lejártak, úgyhogy az új szerződések megkötését nem lehetett elodázni. Minthogy a szerződések olyan zsidó védlevelekkel álltak kapcsolatban, amelyekben a védelemért és az uradalmi regáliák (haszonvétek) átengedéséért, ill. bérbeadásáért adandó szolgáltatások (védelmi vagy védó'pénzek) nagysága került felsorolásra, az új védlevelek kiadásának és az új szerződések megkötésének - mondhatni - kéz a kézben kellett járni. Az új védlevelek kiadásakor tehát, de facto a pénzbeli szolgáltatásoknak egy bizonyos időre vonatkozó „alkujáról” volt szó a szerzőző partnerek között. A köpcsényi jószágigazgató, Ignaz Morenich, a herceg fent említett, 1799. július 10-ei megbízása alapján részletezően számolt be a köpcsényi számvevőségnek a köpcsényi zsidó község eddigi pénzbeli szolgáltatásairól. Jelentésében tanulságos a következő részlet: „Vegye tekintetben hercegi felséged azt, ami még jogában áll, hiszen a zsidóság nehéz kormányzatának átvételekor ősi kiváltságaik nem voltak megerősítve, az újakat pedig nem fogadták el, a védelmi pénzt is okos megfontolás után, de általános rendszernek megfelelően az uradalom legjavára kell reguláim’’.12 Ebből látható, hogy az 1795-ben az új köpcsényi védlevél érdekében, végül is az ottani zsidó község által a követelések túlzott megemelése és ezáltal a község nagy pénzbeli megterhelése miatt készült tervezetet nem vették figyelembe. Ez a többi hat községet is arra késztethette, hogy közös eljárás során szerződjenek. A hercegi központi birtokigazgatás ezzel nem kényszeríthette őket egyoldalú védlevélre a feltételeiket illetően, különben a községek egyes tagjai elköltöztek volna. Jóllehet a hétközségek 1795- ben elutasították az akkor újonnan tervezett védlevelek elfogadását, de ezek számukra nem jártak közvetlenül hátrányos következményekkel, mivel az uradalmi jószágigazgatóságokkal szemben fennálló pénzbeli kötelezettségeket a még érvényes szerződések alapján továbbra is fizették. A köpcsényi zsidó község analógiájára az Esterházy-féle központi birtokigazgatás, ill. az illetékes uradalmi jószághivatalok 1799 folyamán a többi hat községgel is elkezdtek tárgyalni a védlevelük újrafogalmazása és az új szerződések megkötése érdekében. A hercegi gazdasági igazgatóság kidolgozott az eddig érvényes védlevele alapján egy olyan új szövegváltozatot, amely néhány helyileg specifikus eltérés kivételével alapul szolgált a védlevelek messzemenő egységesítésének. Ezzel végül is, a jövőre nézve az egyes zsidó községekkel szemben zárt és egységes eljárást tettek lehetővé. Amíg Köpcsénnyel és Kismartonnal 1800 elejéig teljesen lezárhatták a tárgyalásokat, addig a többi öt község képviselőivel ezek az év április végéig, május elejéig elhúzódtak. Április 22-re Nagymarton Kabold és Lakompak községi képviselőit hívták ülésre, április 24-én pedig Sopronkeresztúr és Boldogasszony képviselőit. Azonban a 12 EAF Domänendirektion 228/1800.
