Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Felix Tobler: Hosszú, fáradságos út. – Az 1800-as esztendő zsidó védleveleinek geneziséhez az Esterházy-féle hétközségekben

Ezeknek a védleveleknek a hatálya csak a mindenkori kormányzó herceg és a hit- bizomány mindenkori feje élettartamára terjedt ki, így annak halála után az utódnak meg kellett erősíteni, ill. újra kellett szabályozni. Esterházy Mihály herceg 1716-ban, II. Esterházy Antal herceg csak 1749-ben, tehát a hitbizomány átvétele után 15 évvel kerített erre sort, miután az egyes zsidó községek és az uradalmak igazgatása között komoly nézeteltérésekre került sor, amelyek során a zsidók 1740-ben, Bécsben arra kérték a császárt, hogy ügyeik érdekében avatkozzon közbe. Erre az adott okot, hogy az egyes községek anyagi terhei mind vármegyei, mind uradalmi szinten igen magasak voltak.5 1762-ben, amikor testvére, I. Esterházy Fényes Miklós herceg vette át a hit- bizományt, majd 1790-ben, amikor ennek fia Esterházy Antal került a hitbizomány élére, viszonylag gyorsan, a majorátus ügyeinek átvétele után pár hónappal került sor a zsidó védlevelek megerősítésére.6 * Esterházy Antal herceg temetése alkalmával a hétközségek képviselőnek közösen sikerült a bécsi hitbizományi titkárság révén gyorsan, minden késlekedés nélkül az új herceg elé terjeszteni, amelyet egy Pollak nevű zsidó ágens 1794 februárjában meg is tett.' A zsidó menlevelek meghosszabbítása, ill. újrafogalmazása a hercegi birtokok központi igazgatása számára is kényes ügynek bizonyult. Egyfelől figyelni kellett arra, hogy a széles zsidó önkormányzatok keretén belül megteremtsék a feltételeket, így hitük előírásainak megfelelő vallásgyakorlat biztosítását és ennek érdekében a szükséges anyagi és személyi természetű források - pl. a zsinagógák és a rituális fürdő, mészárszék építésének pénzügyi alapjait, a szükséges személyzet, így a rabbik és sakterek felvételét - létrehozását. Másrészt arra is figyelni kellett, hogy a mindenkori uradalom keresztény alattvalói a maguk megélhetésében ne érezzék magukat veszélyeztetve a zsidók betelepítése és ténykedése miatt.

Hogy az alattvalókat megvédjék a zsidóknak sztereotip módon veszélyesnek és kártékonynak ítélt kereskedelmi tevékenységétől, a zsidó védlevelekbe a zsidók kereső foglalkozása megszorításához rendelkezéseket vettek fel, így példának okáért a kereskedelem és a céhes kézművesség területén. Persze az íjat nem lehetett túlfeszíteni. A túl sok korlátozás a zsidóknak a kereskedelemből és ipari tevékenységéből szerezhető jövedelmeit beszűkítette és ez veszélyeztette volna az anyagi megcsapolásukat. Erre a pénzügyi „érvágásra” került sor a zsidó védleveleknél a védelmi pénzek és más anyagi szolgáltatások révén - temető-használati, mészárszéki, kocsmáltatási díjak és így tovább -, amelyek esetében ezek nagyságáról szóló egyezkedést gyakran egyfajta hosszan tartó „alku” előzte meg. A zsidó védlevelek meghosszabbítása, ill. megújítása így több, csak nehezen összhangba hozható tényező nehézkes egyensúlyát jelentette. Eötvös Pál, a Titkos Gazdasági Hivatal elnöke, ennélfogva a hercegi hitbizomány legmagasabb rangú hivatalnoka, egyik II. Esterházy Miklóshoz 1794. március 8-án írt állásfoglalásában találóan utalt rá, amikor azt írta, „hogy ezek a védlevelek sok olyan ügyet tartalmaznak, amelyeket ugyan az uradalmi jogra vonatkozóan figyelembe kell venni, hiszen a mészárszékek, a bor-, a sör- és pálinkakimérők, a vámszabadalmak, a kereskedések, a büntetések, az állattartás, a költözések, a házak gyarapodása, a védelmi pénzek, a fakitermelés

D Hodik, 1975. 43. p. 2-4., 6-7. lábjegyzet; Familienarchiv Esterházy, fürstliche Linie, auf Burg Forchten- stein (továbbiakban: EAF). Zentraldirektionskanzlei 568/17946 Hodik, 1975. 43. p. 5. lábjegyzet.

' EAF Zentraldirektionskanzlei. 568/1794-