Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Felix Tobler: Hosszú, fáradságos út. – Az 1800-as esztendő zsidó védleveleinek geneziséhez az Esterházy-féle hétközségekben
Felix Tobler Hosszú, fáradságos út- Az 1800-as esztendő zsidó védleveleinek geneziséhez az Esterházy-féle hétközségekben Esterházy Antal herceg halála után, akit az 1794- január 22-ei ebéd után váratlanul ragadott el a halál, fia II. Esterházy Miklós kormányzó hercegként és a hercegi majorátus tulajdonosaként követte.1 Miklós herceg apja halálakor Nápolyban tartózkodott, ahol a teleket szokta tölteni egészen a tavasz beköszöntéig. Apja hirtelen halálhírét véve, haladéktalan elindult Kismartonba ill. Bécsbe, de csak a temetés után, február folyamán érkezett oda.2 Esterházy Antal herceg temetésén az ún. zsidó hétközségek Moson és Sopron vármegyei képviselődnek is jelen kellett lenni. Ezt az összejövetelt arra is felhasználhatták, hogy megbeszéljék és egyeztessék a védlevelük megerősítésével kapcsolatos további teendőket. E két vármegye egyes zsidó községei, így Boldogasszony/Frauenkirchen, Köpcsény/Kittsee, Kismarton/ Eisenstadt, Nagymarton/Mattersburg, Kabold/Kobersdorf, Lakompak/Lackenbach és Sopronkeresztúr/Deutschkreuz ugyanis alapításuk idején saját községként kaptak védlevelet, amelyben rögzítették a jogaikat és kötelességeiket, továbbá jogállásuk biztosításának financiális teljesítéseit, amelyek révén többé-kevésbé a hercegi védelem alatt álló zsidó községeket átfogóan szabályozták.3 Elsőként a kismartoni zsidók kaptak hercegi védlevelet 1690. január l-jén, ezt 2 év múlva a Köpcsény zsidó községe követte 1692. január l-jén. Újabb 2 esztendő után 1694- január l-jén vehették át ezt a nagymartom zsidók, végül 1712. február 20-án a lakompaki zsidók jutottak hozzá védlevelükhöz I. Esterházy Pál hercegtől. Fia és a majorátusban utódja Esterházy Mihály herceg volt, aki a boldogasszonyi zsidó községnek 1714. január 9-én, a kaboldinak 1718. szeptember 19-én és a sopronkeresztúrinak 1702. március 20-án állította ki védlevelüket.4 1 Franz Xaver Schweickhardt: Darstellung der Fürsten und Grafen Esterházy von Galantha. In: Die Ameise. Bd. 8. Wien, 1846. 71. p. " Felix Tobler: Die Reisen des Fürsten Nikolaus II. Esterházy, 1794-1820. In: Archivar und Bibliothekar. Bausteine zur Landeskunde des burgenländisch-westungarischen Raumes. Festschrift für Johann See- doch zum 60. Geburtstag. Eisenstadt, 1999. 484. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 22.) 5 Gertrud Langeder: Die Beziehungen zwischen Juden und Grundherrschaft im Burgenland. Phil. Diss. Wien, 1946. 27., 33. p. A szerzőnek nem tűnt fel, hogy 1800-ban valamennyi hétközség meglehetősen egységes, majdnem azonos szövegű védlevelet kapott. 4 Harald Prickler: Beiträge zur Geschichte der Burgenländischen Judensiedlungen. In: Juden im Grenzraum. Geschichte, Kultur und Lebenswelt. Eisenstadt, 1993. 83. p. 93. lábjegyzet (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; 92.); Fritz P- Hodik: Beiträge zur Geschichte der Mattersburger Judengemeinde im 18. und in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Eisenstadt, 1975. (továbbiakban: Hodik, 1975.) 42. p. (Burgenländische Forschungen; 65.) U 367
