Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Mezey Barna: Hóhérmunka. A tortúrától a gyógyításig. – A hóhérok feladatai a 15–18. század városi társadalmában

jelent meg a kivégzés foganatosításának folyamatában.30 Ebből az intézményből alakulhatott ki a szokás, miszerint a hóhérok eredetileg alkalmankénti díjazásért végezték munkájukat, minden egyes végrehajtási aktust elszámoltak külön-külön a megbízóval.31 Végül is ez a forma ment át a városi gyakorlatba a tanács ítéleteit végrehajtó hóhérral történt elszámolásokban is.32 A bakók a kivégzésekről - vagy bármely más büntetés foganatosításáról - részletes számlát állítottak ki. Mint tette azt Franz Jakob Burkhardt hóhérmester Wißenhornban 1749. február 6-án benyújtott jegyzékében, amelyek a Hans Jörg Knedl kivégzése alkalmából keletkezett költségeket foglalta ösz- sze. Burkhardt felszámolta az elítélt kivezetését (17 kr), a palloscsapást (4 fi), a test mozgatásához szükséges eszközök igénybevételét (1 fi), a test kerékre fűzését (2 fi), a fejnek karóra tűzését (2 fi), a karóra erősített kerék felállítását a maradványokkal (2 fi), sőt kiegészítette a számlát a kegyelmes uraságok étkezése fejében is felszámolt 5 guldennel.33 Hamarosan azonban komoly konfliktusok alakultak ki az egyház és a hóhérok között, nem ritkán belevonva a vitába a városvezetéseket is. Ez ellen a bérezési gyakorlat ellen ugyanis határozott állásfoglalást fogalmazott meg az egyház, tiltakozva a pénzért való ölés gyakorlata ellen. Nyomatékosítva álláspontját olykor a bakókat el is tiltotta az Úrvacsorától, mint az embervér felbérelt kiontóját.34 Kialakult tehát egy kompromisszumos megoldás, a rögzített éves bér, amelyik magába foglalta a hóhér általános fizetségét, amit meghatározott cselekmények esetében további összegekkel egészítettek ki. Ez a gyakorlat például 1460-ban Nürnbergben. A bambergi büntető törvényszéki rendtartás is elfogadta a rögzített éves bér összekapcsolását a darabárral, ezzel a délnémet területekre vonatkozóan hosszú ideig meghatározta a hóhérok díjazásának mikéntjét.35 A frankfurti tanács elkerülendő az egyházzal a feszültségeket, heti 1 forint díjazást alapított meg. Ennek fejében a hóhér feladata volt a teljes büntetésvégrehajtási praxis ellátása.36

A hóhér büntetés-végrehajtási feladatai közismertek, ennek részletezésére itt nincsen tér. A legfontosabb egzekucionális teendője a halálbüntetések foganatosítása. Ennek során kötelezettsége az egyszerű (akasztás, lefejezés) a minősített (élve eltemetés, megégetés, kerékbe törés, karóba húzás, felnégyelés, feldarabolás) és a minősített végrehajtáséi (kínzással kombinált) halálbüntetések realizálására terjedt ki.37 Az augsburgi hóhér szerződése szerint alkalmas pellengérnél történő korbácsolásra, zsákos vízbefojtásra, élve elhantolásra, karóba húzásra, kerékbetörésre, akasztásra, fővételre, elégetésre, felnégyelésre és a nyelv kimetszésére.38 A hóhérnak kellett teljesítenie a csonkításra szóló ítéleteket, miként a fenyítőket is. Ezen utóbbiakat azonban legtöbb helyen átengedte a segédjének részben gyakorlás céljából, részben pedig a munka

3l Nowosadtko. 1994. 53. p.

31 Karl August Bierdimpfl: Die Sammlung der Folter-, Straf- und Bußinstrumente des Bayerischen Nationalmuseums. München, 1883. (továbbiakban: Bierdimpfl, 1883.) 21. p.

32 Kühn, 1969. 53. p.

33 Uo.

34 Bierdimpfl, 1883. 21. p.

h Gernhuber, 1957. 126. p.

36 Hans von Heutig: Vom Ursprung der Henkersmahlzeit. Tübingen, 1958. 120. p.

37 Dülmen, 1990. 110. p.

38 Tankred Koch: Die geschichte der Henker. Scharfrichter Schicksale aus acht Jahrhunderten. Lizensaus- gabe. Herrsching, 1991. (továbbiakban: Koch, 1991.) 23. p.