Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Katona Csaba: Polgárjog és migráció Debrecenben és Kőszegen a 18–19. században
......... -----------------------~ """"....... —• v ---- ----------------1.........ff 67 fő Biharból, 28 Szabolcsból, 14 a Hajdúkerületből, 12 Borsodból és 10 Hevesből. 1830-1839-ben pedig: 34 fő Biharból, 10 Szabolcsból és ugyancsak 10 Hevesből.48 A fenti adatok nyomán kibontakozó tendenciát - pl. Szabolcs vármegye jelentős kibocsátó szerepét - érdemes összevetni Bácskai Vera megállapításával: „A preinduszt- riális korszak városba irányuló vándormozgalmával foglalkozó szakirodalom egyik fő tétele, hogy a közvetlen környékről főleg az ideiglenesen megtelepülő szakképzetlen munkaerő (cselé- J dek, napszámosok stb.) áramlik be a városokba. A vagyonos, szakképzett, tehát a helyi polgárok és a városvezetés számára kívánatos, könnyen befogadott réteg általában távolabbi vidék szülötte. ... Mennyiben igazolja e megállapítást a vizsgált városok polgárfelvételi gyakorlatai1 Feltételezhető, hogy a bevándorlók összességére - és különösen a nagyvárosokban - érvényes lehet e tétel, a polgárfelvételek gyakorlata azonban nem igazolja e modell érvényét. ”49 Debrecen esetében sem igazolódott ez a hipotézis a szabolcsi beköltözők példája szerint, mert azok többsége szakképzett iparos volt: a 246 főből 59 csizmadia, ezen felül nagy számban nyertek polgárjogot szabók (46), vargák (13), kerekesek és szűcsök (10-10).50 Ami a Bácskai Vera által vizsgált nyugat-dunántúli városokat illeti, azok esetében sem állta meg a helyét a fenti felvetés: ,A bevándorolt új polgárok túlnyomó többsége a közvetlen környékről, a saját és a szomszédos megyékből származott. Kőszegen az új polgárok 80-90%-a Vas és a környező megyékből, 90-95%-a a Dunántúlról származott. Hasonlóan magas volt a környező megyékből, illetve a Dunántúlról származók aránya Szombathelyen is.”51 Bácskai Vera az ötnél több polgárt kibocsátó településeket vizsgálva az alábbi megállapításra jutott: Kőszegre Sopronból, Rohoncról (ma: Rechnitz, Ausztria), Győrből, Szombathelyről és Sárvárról érkeztek ötnél többen,52 vagyis a környékbeli települések voltak a legnagyobb kibocsátók. Tilcsik György 1801-1848 közötti vizsgálatai is ezt a tendenciát erősítik: Kőszegre Sopron vármegyéből 94 fő (44,56%), míg Vasból 65 fő (30,18%) érkezett és nyert polgárjogot. Ez a legfontosabb kibocsátó településekre lebontva: Sopronból 14 fő, Locsmándról (ma: Lutzmannsburg, Ausztria) kilenc, Győrből és Rohoncról hét-hét.53 A Tiszántúlra visszakanyarodva: Debrecenben - Kőszeggel ellentétben, ahonnan, mint láthattuk, csupán öt település bocsátott ki ötnél több leendő polgárt,- sokkal nagyobb volt a szórás. Csak a szomszédos Szabolcs vármegyét tekintve 11 olyan település akadt, ahonnan ötnél többen érkeztek Debrecenbe 1733 és 1867 között olyanok, akik polgárjogot nyertek: Nagykálló 25, Nádudvar 23, Balmazújváros 15, Földes 15, Egyek 13, Nyírbátor 13, Csege (ma: Tiszacsege) 12, Szovát (ma: Hajdúszovát) 12, Eszlár (ma: Tiszaeszlár) 11, Kisvárda nyolc, Püspökladány hat új polgárt adott Debrecennek. (Igaz, itt hosszabb időszakkal számolhatunk.)54 A 246 szabolcsi eredetű polgár kibocsátó települések szerinti megoszlásról az alábbiakat tudjuk rögzíteni. A későbbi debreceni polgárok összesen 62 helységből származtak, ezek fele - 31 település - egy-egy polgárt adott Debrecennek, a polgárjog 48 Rácz, 1989. 23. p. 49 Bácskai, 2007a. 541-542. p. 50 Katona, 2003. 151-152. p. 51 Bácskai, 2007a. 541-542. p. 52 Bácskai, 2007a. 543. p. 53 Tilcsik, 2004. 136. p. 54 Katona, 2003. 147. p. 230 4
