Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Katona Csaba: Polgárjog és migráció Debrecenben és Kőszegen a 18–19. században

megszerzése tehát szórványos, elszigetelt jelenségként értékelhető'. Csak két olyan település volt, ahonnan 20-nál többen kaptak polgárjogot: Nagykálló és Nádudvar. (Debrecen és Kálló viszonyának egy másik szegmensét jelzi, hogy Szabolcs vármegyéből egyedüliként Kálló is megtalálható Debrecen 1693-1848 közötti hitelkörzetének térképén.”) Az is szoros kapcsolatot mutat, hogy az akkor még dél-szabolcsi Nádudvar, Balmazújváros, Földes, Egyek, Csege és Szovát ma Hajdú-Bihar megyéhez tartozik: ezeket 1876-ban, Hajdú vármegye megszervezésekor az új törvényhatósághoz csatolták,56 közülük Nádudvar és Balmazújváros járási székhely lett.57 Nehéz lenne tehát megkérdó'jelezni, hogy a földrajzi közelség és az abból (is) fakadó fennálló kapcsolati háló döntő szerepet játszott abban, hogy viszonylag sokan települtek át Debrecenbe. Bácskai Vera összegzését idézve: „... városaink polgárfelvételi gyakorlata teljes mértékben igazolja azt a nemzetközi tapasztalatot, hogy a beilleszkedés és befogadás útja a szakképzettséggel (s feltehetőén bizonyos vagyonnal is) rendelkezők számára volt a leginkább nyitott.”58 Függetlenül tehát attól, hogy hol volt előző lakóhelyük, közelebb vagy távolabb.

Kőszegen a kutatott időhatárok között 28 vármegye volt lakosai jutottak polgárjoghoz. Am ebből mindössze négy játszott számottevő szerepet, sőt igazából kettő: Sopron vármegye 136 polgárt adott Kőszegnek, Vas 106-ot. Fejér és Győr vármegye egyaránt 14 fővel áll a 3-4- helyen, Pozsony az 5. összesen kilenc fővel, míg a többiből csak öt vagy kevesebb polgárjogot szerzett betelepülő érkezett.59 Ugyanakkor, ahogy a debreceni polgárság utánpótlásában komoly szerepet játszott Nagykálló, úgy Kőszeg esetében Sopron városa: a rövidebb, 1781-1848 közötti időszakban 27 fő gondolta úgy, hogy Kőszegen jobban érvényesülhet.60

Végül rövid vizsgálatunkban még egy hasonló jegyeket mutató jelenségre kell felhívni a figyelmet: ahogy Debrecen is döntően iparosokat fogadott be új polgárként, úgy Kőszeg is. Itt az 1781-1848 közötti időszakban betelepültek közül 944 fő - a foglalkozás szerint azonosíthatóak 72%-a - kézműves volt.61 Az 1801-1848 közötti időintervallum 906 kőszegi polgárából 890 foglalkozását ismerjük: ezekből 638 űzött ipart (71,21%).62 Kőszegen legtöbben a posztókészítők voltak,63 míg Szombathelyen a csizmadiák,64 éppúgy, mint Debrecenben.63 (A tiszántúli város adatai tehát itt Szombathelyéihez állnak közelebb.) Az tehát összességében vitathatatlan, hogy a „... a késő-feudalizmus és a

33 Rácz István: Debrecen város hitelügyletei 1693-1848. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 6. Szerk. Gazdag István. Debrecen, 1979. 172. p.

36 Nyakas Miklós: Hajdú vármegye megszervezése 1876/77-ben. In: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve. 7. Szerk. Gazdag István. Debrecen, 1980. (továbbiakban: Nyakas, 1980.) 7. p.

3‘ Nyakas, 1980. 11. p.

58 Bácskai, 2007a. 543. p.

59 Tilcsik, 2000. 119-120. p.

60 Tilcsik, 2000. 120. p.

61 Tilcsik, 2000. 126. p.

62 Tilcsik, 2004. 140-141. p.

63 A kőszegi posztósok jelentőségére nézve Bariska István: Egyleti élet a polgárosodó Kőszegen. In: Előadások Vas megye történetéről. 2. Szerk. Tilcsik György. Szombathely, 1993. 89. p. (Vas megyei levéltári füzetek; 6.)

64 Tilcsik, 2004. 150. p.

65 A vizsgált időszakban polgárjogot nyert Debreceni beköltözők közül messze a csizmadiák voltak a leg- többen, szám szerint 461-en. Utánuk a szabók következtek, konkrétan 283-an.