Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Katona Csaba: Polgárjog és migráció Debrecenben és Kőszegen a 18–19. században

ben hasonló a helyzet, a polgárkönyvek itt is rendelkezésre állnak, többek között ezek adatait dolgozta fel Dominkovits Péter és Tilcsik György. Ezeket 1651 óta vezették.30 (Csupán a Vas vármegyén belüli összevetés okán: 1734-tól Szombathelyen is vezettek polgárkönyvet, de az sajnos elveszett vagy lappang.31)

Említést érdemel még, hogy bár a jogállása, mint láthattuk, ugyanaz volt a két vizsgált településnek, Bácskai Vera a 19. századi magyarországi városok tipizálásával foglalkozó egyik munkájában egészen máshova sorolta be Debrecent, illetve Kőszeget. A hat változó alapján általa meghatározott csoportoknál Debrecen a harmadikban kapott helyet („fejlett és nagyon fejlett központok”),32 míg Kőszeg a nyolcadikban („nagyon gyenge fejlettségű központok”).33 A lakosságszám mellett tehát ez is jelentős különbség.

Végül rá kell mutatni, hogy a 19. században mindkét város egyfajta válságot élt meg. Ami Kőszeget illeti: jelentőségének Vas vármegyén és a tágabh, nyugat-dunántúli régión belüli hanyatlása az 1800-as évek egészén végighúzódó jelenségként értékelhető,34 aminek a század második felében már feltűnő jelei voltak.35 Kőszeg háttérbe szorulásáról Tilcsik György rögzítette az alábbiakat: ,A hazai, közelebbről a nyugat-magyarországi városok történetével foglalkozó szakirodalom több, mint két évtizeddel ezelőtt feltárta és igazolta, hogy térségünkben már a 18. században megkezdődött és a reformkor elejére befejeződött az, a kortársak által is érzékelt, az érintett két város későbbi életére igencsak nagy hatást gyakoroló, és rendkívül szertágazó folyamat, amelynek eredményeként a korábban vezető kereskedelmi és ezáltal számottevő gazdasági szerepet betöltő Kőszeg súlya erősen lecsökkent, miközben pedig a 18. század közepén még nem igazán jelentős településnek számító Szombathely az 1830-as évekre a megye, sőt a térség egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált.”36

Debrecen visszaesése is épp a vizsgált időszak végétől, az 1860-as évektől érzékelhető látványosabban, de ennek gyökerei szintén a korábbi évtizedekig nyúltak vissza.37 Balogh István, aki a „debreceniség” sajátos fogalmának megalkotásával38 a mentalitástörténet kutatásában is alapvető fejezetet írt, így fogalmazott: ,A XVIII. század óta meg nem szűnő készenléti állapot növelte a társadalom teste köré a páncélt, amely úgy övezte, mint a rákot a burka. Ezt a páncélt se levetni, se kinőni nem tudta, a továbbélő társadalom testét-lelkét el is deformálta. Egykori sokféle erényéből sokféle kuriozitás vált. Saját maga által kialakított célszerű gazdálkodási rendje a XIX. század elején már azt a hitet keltette, mintha ezer év előtti forma

utolsó maradványa élne itten: a polgári öntudat mosolyt és bosszankodást keltő gőggé alakult."39

* * *

Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára. Kőszeg város levéltára. Polgárkönyvek.

31 Tilcsik, 2004. 30. p.

32 Bácskai Vera: A 19. század eleji magyarországi városok típusainak meghatározása. In: Uő: Városok és polgárok Magyarországon. 1. köt. Bp., 2007. (továbbiakban: Bácskai, 2007b.) 30. p.

33 Bácskai, 2007b. 31.

34 Erre nézve Tilcsik György: Ismeretlen adatok Kőszeg, Szombathely és Vas megye népességi és kereskedelmi viszonyaihoz a XIX. század közepén. = Vasi Szemle, 1982. 3. sz. 439-439. p.

35 Kiss, 1976. 136. p.

36 Tilcsik, 2004. 129. p.

3‘ Balogh, 1973. 172. p.

38 Balogh István: „Debreceniség”. Egy irodalmi fogalom története és társadalmi háttere. In: Studia littera- ria. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalmi intézetének közleményei. Tom. 7. Debrecen, 1969. 11-54- p.; Balogh, 1973.; Uő: Debrecen politikai állapota 1790-1791-ben. Egy névtelen emlékirat 1791-ből. In: Gazdag, 1974. 93-120. p.

39 Balogh, 1973. 297-298. p.

228