Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Halász Imre: Szombathelyi alapítványok a Bach-korszakban
1854-ben 876,47 pengőforint. A fennmaradó összeg a működéssel kapcsolatos számlákat fedezte, illetve a pénztárban maradt.32 Dents Máría-alapítvány Dents Mária 1853 júliusában kelt végrendeletében a városi szegények évenkénti segítésére tett 120 pengőforintos alaptőkével alapítványt. Azok részesültek belőle, kiket a mezőváros tanácsa a szegények közé sorolt. Birham-alapítvány Bár az összeírásban „A tett alapítvány kezdő ideje” rovatban azt olvashatjuk, hogy „nem tudatik bizonyosan”, az előbb már említettük, hogy a mezőváros legrégebbi alapítványa, amely Birhám - Birhán, 19. században következetesen Birhány - István plébános 1687. november 27-én kelt végrendeletében „Háromezer és ötszáz frtot hagyományozott növendékek nevelésére oly formán, hogy egyedül a szombathelyi fiukból alkalmas 4 ifjú szemeltessék ki és ezek iskolai tanulmányozása elősegítessék, átok alatt meghagyván, hogy ezen hagyomány más idegen czélra ne fordítassék és a növendékek gondozása szombathelyi hites emberekre és a plébánosra bizassék, akik egyúttal tartoznak ezen ifjak tanulmányi előmenetelére felügyelni, azon ifjak szabadon választhatnak pályát s végezhetnek gymnásiumot és papi pályára léphetnek, mégis hogy ezen hagyományt szombathelyi hites emberek kezeljék, - ezen hagyományt Szombathely város közönsége Birhany István alapítványa négy szombat- helyi illetőségű romjai] Kath[olikus] Gymnasiumijó tanuló segélyezése czimén - örök időkre kezeli,”33 A győri gimnáziumban segítette a négy kiválasztott tanulót az alapítvány, amelynek alaptőkéje 1854-ben 998 pengőforint és 56 krajcár. Az alaptőke egy részét a városi házbirtokosok igényelhették 6%-os kamatra. Itt olvashatjuk, hogy az „eredeti végrendelet nem találtatik az évenkénti számadás helyét pótolja”.34 Az alapítvány a tanítók fizetésének pótlását is lehetővé tette. Az alapítványt tevő életrajzát és az alapítvány 18. századi működésének adatait Horváth Tibor Antal munkáiból ismerjük.35 1849/1850-ben 25 személy kért kölcsön az alapítványtól, ez a szám néha növekedett (a következő évben pl. 27-re), vagy csökkent 22-re (1856/1857). A legteljesebb kimutatásunk az 1859/1860. közigazgatási (pénzügyi) évről maradt fenn, ami azért is érdekes, mert ebben az évben nem volt elmaradás a fizetésben. Ekkor 2190, 58 1/2 pengőforint az alapítvány tőkéjének összege. Aló ügyfél közül egy fő már lefizette a tőkét, s már csak a kamatokat kellett fizetnie, míg a listán a következő ügyfél maga a város volt. Szombathely ugyanis többször vett fel kölcsönt vagy a kőszegi takarékpénztártól, vagy az alapítványoktól. Esetünkben a város (a „Város Kössége”) 1857. november 1-jén vett fel 1365 pengőforintot a Birham-alapítványtól. A jelzett közigazgatási évben a város tőketörlesztésre 68,25, míg kamattörlesztésre 20 pengőforintot fizetett vissza. A további 14 személy kölcsön-ügylete közül a legrégibb kötelezvény 1772. augusztus 16-án kelt. A többi élő ügylet 1827-ben, 1836-ban és 1846-ban kezdődött, ek32 VaML Szombathely város községtanácsának iratai, fasc. 188. nr. 75. 33 VaML Alapítványok alapítólevelei. 33. Birhany István alapítványa. Itt köszönöm meg Mayer Lászlónak a kutatáshoz nyújtott segítségét és azt, hogy erre, az általam nem ismert forrásra felhívta a figyelmemet. Egyben megköszönöm Benczik Gyula kutatásom során nyújtott folyamatos segítségét is. 34 VaML Szombathely város községtanácsának iratai, 1849-1860. fasc. 187. nr. 169. 35 HTA, 1993. 333-335. p. 18. századi történetéről: Feiszt, 1986. 134- p.
