Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Halász Imre: Szombathelyi alapítványok a Bach-korszakban
kor datálódtak a kötelezvények, és röviddel ezután - gyakran már a következő napon - megtörténtek a betáblázások. 1850-ben három, 1853-ban egy fő vett fel kölcsönt, két esetben pedig már az örökösök fizettek. Az éves törlesztés 71 krajcár és 7,93 pírt között mozgott. Míg az alapítvány tulajdonképpen takarékpénztári tevékenységet folytatva majdnem 2200 pfrt-tal gazdálkodott, kiadási között a négy, egyenként 30 pfrt-os ösztöndíj és a pénzkezelésért a városnak - a házi pénztárba fizetendő - 10,50 pírt, összesen 130,50 pírt. szerepelt.36 A városi magisztrátus a költségvetési hiány fedezésére tehát a saját kezelésében és felügyelete alatt működő alapítványtól vett fel kölcsönt, s míg a kamatláb minden kölcsönügyletnél 6%-os, egyedül a város kaphatta - gyakorlatilag magától - 5%-os kamatra a jelentős összeget. Simontsits-alapítvány Simontsits József 1806-ban tett, 1854-ben 540 pengőforintos alaptőkével rendelkező alapítványának kedvezményezettje a „városi elemi tanoda” volt. Az alapítvány célja a szegény gyermekek részére könyv- és/vagy írószersegélyfolyósítása illetve a tanító fizetésének javítása volt a célja. A tőke 1856/1857. közigazgatási évre 550, 8 1/2 pfrt-ra emelkedett, 2 év múlva (1858/1859-ben) már 577,631/2 pírt. 1856-ban és 1858-ban 6-6, 1857-ben és 1859-ben 5-5 fő igényelt és kapott kölcsönt. Az éves gazdálkodásra álljon itt egy példa az 1856/1857-es közigazgatási évből, amikor az előző évről 38,48 5/10 pírt volt a hátralékuk, tehát ennyi összeg nem folyt be határidőre. Ebben az évben 33 pfrt-nyi részlet járt le, tehát ennyi volt az „évi járandóság”. Összesen 71,48 5/10 pfrt-ot kellett behajtani, ebből a számadás idejéig 47,20 11/20 pírt jött be, a befizetetlen tartozás 24,27 14/20 pírt volt. A bevételből az alapítvány céljának megfelelően 47,36 11/20 pfrt-ot a tanítói fizetések javítására fordítottak, míg 2,62 pfrt-ot az „iskolapénzzel tartozó” gyerekek szülei helyett fizettek be a mezőváros házi pénztárába.3. Kálvária-alapítvány „Kezdő ideje nem tudatik, de folytonos hozzá járulás máig folytattatik" olvashatjuk a jelentésben. 1747 óta működik, 1854-ben 4386 pengőforint 6 6/10 krajcár volt az alaptőkéje, melynek egy részét a városi polgárok kezdetben 6, „újabban öt százalék” kamattal igényelhették. Az alapítvány törzstőkéjét időnként magánszemélyek kisebb-nagyobb adományai és végrendeletükben rögzített „hagyományai” folytonosan tovább gyarapították, és ez az alapítvány is részesült a polgárdíjakból. Tárgyi eszközként az alapítvány tulajdonában van a ház, „melyben a gondviselő szolga lakik”, továbbá a templom mögött 4 hold föld. Ennek összértéke a „templomon kívül'’ 400 pengőforint, a gazdálkodás tiszta jövedelme (az összeírás évében) 30 pengőforint és 44 krajcár volt. Az alapítvány célja a „hegyben szokott böjti imák és ájtatosságok előmozdítása és vallási buzgalom”, az alapítvány kötelessége az „egyházi szolgálatok és gondviselés" teljesítése. Az alapítványból az egyházi szolga részesült illetve ebből kellett fenntartani az épületet, az „egyházat”.38 3<j VaML Szombathely városi számvevőségének iratai. Birham-alapítvány. 3| VaML Szombathely városi számvevőségének iratai. Simontsits-alapítvány. 38 Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez. A szombathelyi kálvária. 1. közi. Szombathely, 1976. 150-195. p. (In: Vas megye múltjából. 1. Levéltári évkönyv. Szerk. Horváth Ferenc). 2. közlemény (Szombathely, 1982.) 115-139. p. (In: Vas megye múltjából. 2. Levéltári évkönyv. Szerk. Horváth Ferenc); Feiszt, 1986. 133. p.; Tilcsik, 2009. 46. p.
