Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Gyáni Gábor: Nagyváros, modernség és kreativitás. – A budapesti példa
'Sv'' V „Mindez természetesen nem akadályozza meg, hogy az irodalomban őszintén ne érezzem magam újítónak, vagy ha úgy tetszik forradalmárnak. Hiszen a politikai és irodalmi forradalom legtöbb írónál nem esik egybe, só't majdnem mindig szöges ellentétben áll.”16 17 18 19 A REFORMER HAJLAMÚ ÉRTELMISÉG Az én mint sajátos létprobléma elhatalmasodása egy olyan művész és gondolkodó esetében, mint Kosztolányi, a társadalmi átmenetiségben gyökerező' identitáskrízis folyománya. Nem állítható azonban teljes biztonsággal, hogy a Huszadik Század című folyóirat körül gyülekező' szociológusok, Jászi Oszkár és köre számára is így szólt volna a sürgősen megvitatandó - és megoldandó - koreszme lényege. Mindamellett a Nyugat íróinak tekintélyes hányadánál, a filozófiai gondolkodás egyes szegmenseiben - Vasárnapi Kör -, a képzőművészeti avantgárd körében - a Nyolcak-, és nem utolsósorban a zene megújítását kezdeményező Bartóknál egyöntetűen ilyen szellemi impulzus hatott a mélyben. Ez a fő hajtóereje ugyanakkor a lelki élet racionális fogalmi és terapeutikus megközelítésén fáradozó budapesti értelmiségiek olyan képviselőinek is, mint Ferenczi Sándornak, Sigmund Freud hűséges magyar tanítványának. A lelki élet működésmódja, különösen a lelki élet zavarai iránt megmutatkozó tudományos (freudista) érdeklődés nem az életfilozófiai nárcizmusból, a nietzschei ihletésű irracionalizmusból, hanem, bár talán meglepő, sokkal inkább a felvilágosodás racionalizmusának a befolyásából fakadt ez esetben is! Az 1910. márciusi 22-én Freudhoz írt levelében, ahol a „klinikusok”, az intézményes pszichológia részéről a mélylélektannal szemben megfogalmazott bírálatokról esik szó, Ferenczi kifejti: „A klinikusok összeesküvésének híre ... kellemetlenül érintett. Lehet, hogy egy ellenünk irányuló kereszteshadjárat kezdete, amelyben klerikusok és »liberálisok« egyesült erővel fordulnak ellenünk. Csak abban vagyok biztos, hogy a népesség egy rétegére számíthatunk - ezek pedig a neurotikusok.”11 Később így folytatja gondolatmenetét: „analíziseink szociológiai jelentősége abban ... [áll], hogy mi a különböző társadalmi rétegek tényleges állapotát derítjük föl, megtisztítva azt minden képmutatástól és konvencionalizmustól, úgy, ahogy az az egyes emberekben tükröződik.”'8 Ferenczi maga is reformálni, korrigálni szerette volna a társadalmi-emberi anomáliákat, mint ahogyan a reformer szociológusok szintén ezt ambicionálták. Az utóbbiak nevében megszólaló Jászi így körvonalazza a Huszadik Század című folyóirat szellemi arcélét: „a szemle melyet alapítani akartunk, alapjában forradalmi kezdeményezés, mivel a magyar társadalom akkori politikai, szellemi, sőt erkölcsi alapjait visszautasítottuk és radikális reformokat követeltünk” C Az én „betegségeként”, és még inkább a betegség forrásaként tekintett „képmutatás és konvencionalizmus” feltárása, majd a gyógyítása szerepel első helyen Ferenczi pszichoanalitikus működésének a bevallott céljai között. Jászi és harcostársai pedig a magyar társadalmi és politikai berendezke16 Idézi Lengyel András: Kosztolányiról, avagy „művészet, érdek, politika” viszonyáról. Válasz Szegedy- Maszák Mihálynak. In: Lengyel, 2010. 198. p. 17 Sigmund Freud Ferenczi Sándor levelezés. 1/1. köt., 1908-1911. Szerk. Eva Brabant, Ernst Falzeder; Patrizia Giampieri-Deutsch közremú'ködésével; Haynal André tudományos irányításával. Bp., 2000. (továbbiakban: Sigmund Freud Ferenczi Sándor levelezés. 1/1. köt.) 253. p. 18 Sigmund Freud Ferenczi Sándor levelezés. 1/1. köt. 253. p. 19 Idézi Litván György: Jászi Oszkár. Bp. 2003. 30. p. < < u 163 A
