Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
viselte, hogy mindkét engedélyre szükség lenne, de a járási hivatal nem osztotta ezt a véleményt. 1936. július 14-én a tartományfőnökség arról értesítette a kismartoni tanácsot, hogy „minden iparűzőnek joga van, hogy azokkal az árukkal, amelyek eladására jogosult voltak, vásárokra mehessenek, amennyiben az illetékes vásárszabályzat ezen árukat beengedi. Az illető iparűző ezt nem köteles bejelenteni”.45 Egy további, jóllehet „házilag gyártott” akadályt képezett a vásárokon - országos és hetivásárokon - bonyolított árukereskedelem számára a felsőőri járási hivatalhoz írt „panaszlevél” kézzel írott fogalmazványában, amelyet nem dátumoztak le, de valószínűleg 1932-ből származik [a következő vasárnap október 9-én már 1938 volt!46]: „A rohonci csizmadiák Tartományi Szakszövetkezete a maga és a többi vásározó nevében is arra kéri a járásfőnököt, hogy szíveskedjék átvenni a következő panaszlevelet a rohonci polgármesteri hivatal, valamint Vogel hivatali előjáró úr lekezelő megnyilatkozása miatt. Miután már évtizedek óta a községi hivatal kötelessége volt, hogy az adózókat és a polgárokat értesítse a helyben szokásos hirdetéseken keresztül, ha a vásárokat el kellett halasztani, ahogy arra a körülmények miatt az utóbbi időkben rákényszerültek, ebben a vásározók is mindig egyetértettek a község előjáróságával. A locsmándi (lutzmannsburgi) kalendárium és községi határozat szerint az október 10-ére rögzített vásár időpontját mindig is előre meghatározták, ám a zsidó ünnepek miatt mégis elhalasztották, de erről minden a környéken lévő községet, többek között Rohoncot is értesítették, miként ez kitetszik a locsmándi polgármesteri hivatal október 4. vagy 5. anyagából. A községi hivatal (polgármesteri hivatal) kötelessége lenne az, hogy erről minket, vásározókat értesítsen, mivel azonban erről nem kaptunk mégsem értesítést, szekereinkkel már úton voltunk, sőt egy szekér már a vámon is túlesett, amikor Vogl hivatali előjáró úr hivatali ideje alatt a Reiffeisenbe [helyesen: Raiffeisenbe] ment, ám mindez csak akkor jutott eszébe, amikor meglátta az első megrakott kocsinkat, s csak akkor adta tudtul az egyik szállítónknak, hogy a vásárt október 17-éré halasztották. Hogy erről megbizonyosodjanak, néhány vásározó bemerészkedett a Reiffeisen irodájába, hogy a főelőjá- ró úrtól közelebbi információt kapjanak. Amikor udvarias hangon megpróbáltunk tőle információt szerezni arról, hogy a Locsmánd mezőváros községe értesítője megérkezett-e a polgármesteri hivatalba, erre rövid úton értésünkre adta, hogy a vásár elhalasztásáról október 9-én de. 11 órakor kapott telefonértesítést. Számunkra szinte lehetetlennek tűnt, hogy ez az értesítés csak az utolsó órában érkezett, akkor, amikor áruink már úton voltak, és emlékeztettük a főelőjáró urat, hogy a polgármesteri hivatal kötelessége minket értesíteni, azt a választ adta, hogy a polgármesternek nem kötelessége vasárnap de. a hivatalban lenni, s ha így is lenne, nem lenne ebben az időben kéznél hivatalszolga. Erre megkérdeztük, hogy ki vette át a telefonüzenetet, erre azt válaszolta, hogy nem vagyok köteles erről nyilatkozni, továbbá, hogy legyünk nagyon hálásak azért, hogy út közben az egyik szállítónknak ezt elmondta. Ha éppen aludtam volna, akár nyugodtan tovább utazhattunk volna. Amikor tagjaink közül valaki emlékeztette, hogy ez mégis az ő kötelessége lett volna, Vogl főelőjáró úr olyannyira rosszindulatúan reagált, hogy nem mulaszthattuk el, hogy arról a járási hivatalvezetőt értesítsük. Miután nekünk már kinnlevőségeink voltak, mivelhogy a 4 4’ Magántulajdonban. 46 A Karl-May-Alapítvány Radebeul-öröknaptára. www.karl-may-stiftung.de/kalender/ewkal.htm (Meg- tekintve: 2012. április 23.) 155
