Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
V Sy" fuvarozóink két óra hosszat rakodtak, továbbá kárpótlásra is igényt tarthatnánk, így kérjük és kérelmezzük a becses járási hivatalvezetőt, hogy a jövőre vonatkozóan értesítse a rohonci polgármesteri hivatalt, hogy ha ismételten ilyen vásárhalasztásra kerül sor, értesítéssé róla a helyileg szokásos módon az adófizetőit. Ha a jövőben mégis előfordulna, hogy Vogl előjáró úr tenne erről jelentést, úgy nagyon helyes lenne, hogy illendő tiszteletet adna az megadná az igazságnak. Mellékeljük a járási hivatalvezetőnek a locsmándi polgármesteri hivatal hivatalos igazolását arról, amelyből látható, hogy a rohonci polgármesteri hivatal értesítést kapott róla. Kérjük és kérelmezzük a járási hivatalvezető urat, hogy gondoskodjon arról, hogy a jövőben kíméljék meg a fuvarozóinkat sz ilyen kiadásoktól. Aláírás a legnagyobb alázattal”.47 A vásárok látogatásának ez a korlátozása ugyan bosszantó volt, és veszélyeztette az egzisztenciát - legalábbis annak állították be 1931. november 18-án megjelent a „Szövetségi Pénzügyminisztérium 4- sz. devizarendelete”, amely a Szövetségi Közlöny 1932. január 1-jén kiadott 15. számában kapott nyilvánosságot. Ebben a 3. §. 1. bek. d) pontjában rögzítették, hogy „utazáskor 200 S(chilling), a határon lakók pedig 20 S(chilling) legmagasabb összeget vihettek magukkal”. Ezért írta a „Burgenlandi Csizmadiák Tartományi Szakszövetkezete, amelynek Rohoncon volt a székhelye”, a következő levelet a „tekintetes bécsi pénzügyminisztériumnak”: „Burgenlandi Csizmadiák Rohonc székhelyű Tartományi Szakszövetkezete kéri a tekintetes pénzügyminisztériumot, mind a maga, mind valamennyi rohonci vásározó érdekében, hogy számunkra megfelelő devizarendeletet szíveskedjenek kiadni. Minthogy az amúgy is olyannyira nehéz helyzetünk rendkívüli módon veszélyeztetett, és a legutóbbi devizarendelet révén lehetetlen, hogy kötelezettségeinknek eleget tegyünk, továbbá minthogy a tartományi szövetkezet, miként Rohonc többi iparűző kereskedői a maguk kézműipari termékeit csak vásárokra (országos vásárokra) szállíthatják eladásra, ráadásul csak országúton, sajnálatos módon az egész Burgenlandban, de talán az egész Ausztriában minket érintett a legsúlyosabban, és így nincs más választásunk, hogy eljussunk Burgenland északi országos vásáraira, minthogy a magyar- országi utakat válasszuk Bozsoktól (Poschendorf) Kőszegig és Harka-Sopronig. Ezek a határon történő átutazásaink eddig is nagy kiadásokkal jártak a magyar oldalon, oly annyira, hogy már eddig is érezhetőek voltak a kihasználás jelei, de ez a legutóbbi devizarendeltek teljesen megbénítják, hogy iparunkat gyakorolhassuk, ha a tekintetes pénzügyminisztérium nem veszi figyelembe a helyzetünket. Vásározóként nem tudunk ebbe a devizarendeletbe belenyugodni, merthogy 20 S (chilling) összeggel lehetetlen eljutni Rohonctól Nezsiderig (Neusiedl am See), Pomogyig (Pamhagen), Kismartonig és Rüsztig, hiszen már két nappal korábban útra kell kelnünk, hogy a célhelyünkre érjünk. Azonkívül, miként említettük, a magyarországi átutazásért szekerenként 24 S (chilling) összeget kell leróni, továbbá egy bizonyos összegű váltópénzre is szükségünk van, hiszen rossz időjárás esetén az is elfordulhat, miként arra volt példa, hogy kiadásainkat sem tudtuk fedezni, ahogy az a mostani gazdasági válságban gyakran meg is történt velünk. A devizarendelet értelmében nem lehet nálunk az áruért kapott jövedelmünk, mi megint csak akadályozza, hogy gyakoroljuk a vállalkozásunkat. Ebből kifolyólag a legalázatosabban kérjük, a tekintetes pénzügyminisztériumot, hogy legyenek tekintettel reánk iparűzőkre, és szíveskedjenek számunkra mihamarabbi szabályozást eljuttatni. 47 Magántulajdonban. 156
