Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)
Wolfgang Gürtler: A rohonci csizmadiák a céhtől a tartományi szakszövetkezetig
a helyzetben, hogy bárkit is képezzenek a cipészmesterségre, mert ezt a mesterséget csak mellékiparként gyakorolják. A járási hivatal azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csizmakészítő- nek mindenesetre mindazon készségekkel rendelkezni kellett, amelyek a cipészmesterség lényegét képezték, hogy azután az, aki egy csizmát akar csináltatni, tudjon cipőt is készíteni, és abban a helyzetben legyen, hogy ehhez tanoncokat képezhessen. Ez a felfogás abban semmit sem változott, hogy ha valakinek csizmadiaiparra volt engedélye, csak csizmát csinálhasson; ha egy csizmadia csizmát és cipőt is akart készíteni, akkor cipőipari iparengedélyre volt szüksége, ezzel pedig a cipészek szakszövetkezetének tagjává válik. A csizmadiák tartományi szakszövetkezete által kiállított tanonclevéllel a fentiek értelmében lehet jelentkezni a cipészmesterség vagy pedig 3 évnél hosszabb egy csizmadiánál eltöltött segédidóvel a cipészmesterség vagy ennek mellékipara, a csizmadiamesterség elsajátítására; az a személy, aki megtanulta a cipészkészítő ipart, valamint igazolni tudja, hogy vagy egy csizmadiánál vagy pedig egy cipésznél 3 éven át segédként alkalmazták, bejelentheti a cipészkészítő iparát vagy csak a csizmakészítő iparát. Ezeket a kitételeket heves vita után vették tudomásul és hirdették ki az indítványt, amelyből a „Mindenfélék” című napirendi pont alatt hozhattak határozatot. Az indítvány így hangzott: „A Csizmadiák Tartományi Szakszövetkezete az illetékes felügyeleti hatóság útján kérelmet intéz a Kereskedelmi és Közlekedési Minisztériumhoz, hogy az az iparrendelet 1. §. 4. (bek.) értelmében a csizmadiaipart a ápészmesterség mellékiparából emelje önálló iparrá Burgenland területére vonatkozó érvénnyel. Ezt a kérelmet részletező' szakvéleménnyel támasztották alá, hogy az évszázadok óta gyakorolt csizmadiaipar, önállóan gyakorolt ipar volt. Ezzel egy időben Binder úrnak,43 a Nemzeti Tanács tagjának is továbbítottak egy kérést, hogy megfelelő helyen érvényesítse befolyását. Ezt a javaslatot egyhangú tetszéssel határozattá emelték.” Hogy a kérést jóváhagyták-e, eddig nem derült ki számomra. Ha mégis, akkor valószínű csak 1929. január 30-a után, hiszen ezen a napon tartották a Csizmadiák Tartományi Szakcsoportja bizottsági ülését, amelynek egyetlen „tárgya” a „tanoncvizsga-szabályzatunk statútumainak elutasítása” volt. Ez vezetett a „felsőőri cipészek szakszövetkezetéhez való csatlakozás ügyére vonatkozó határozathoz”.44 A vásárokon történő eladás lényeges feltétele volt - mind a céh székhelyén, mind pedig a közelebbi és távolabbi környéken tartott vásárokon -, a céhmesterhez tartozás, később a „szövetkezethez” tartozás, továbbá az iparengedély. A rohonci csizmadiák éltek ezzel a joggal, és továbbra is többnyire a burgenlandi vásárokat látogatták. A „hazai” mesterek - miként már a céhek idején is - nyilván újra és újra megkísérelték, hogy kizárják a kereskedelemből kizárják. Erre szabad legyen egy példát idézni: Kismarton (Eisenstadt) szabad város tanácsa 1935. augusztus 6-án arra kérte a burgenlandi tartományfőnökséget [!], hogy adjon magyarázatot arra kérdésre, hogy az iparigazolvány („a vásározó iparengedély” nélkül) feljogosítja az iparost, hogy a maga készítette árukat eladhassa. Erre a tisztázásra ezért volt szükség, mert a tanács azt a véleményt kép43 Lásd ehhez Johann Kriegler: Politisches Handbuch des Burgenlandes. I. Teil, 1921-1938. Eisenstadt, 1972. 81-82. p. 44 Magántulajdonban. 154
